Ikvai Nándor szerk.: Tanulmányok Pest megye múzeumaiból (Studia Comitatensia 1. Szentendre, 1972)

Szilágyi Miklós: A kismúzeumok története és perspektívája

alapítandó községi múzeum számára, ha biztosítva látnák annak jövőjét. Solymáron pl. ilyen magángyűjtemény várja — immár egy évtizede — a hivatalos támogatást. Hasonlóan múzeummá alakulást remélő magángyűjteménynek tekinthetők az érdi, a szigetszentmiklósi, a kemencéi, az ipolydamásdi, pomázi stb. kisgyűjtemények. A sajátos jogi helyzet —• a gyűjtemény magántulajdon jellege — a megoldást is nehezíti. A magángyűjtő ugyanis csak abban az esetben ajánlja fel gyűjteményét múzeumi célra, ha az helyben marad. Bármiféle beolvasztás ellen a magántulajdonos jogán emel vétót. b) Ha a kezdeményező megkapta a helyi szervek támogatását: épületet, költségvetési keretet biztosítottak, nem volt formai «akadálya az engedélyezésnek. Persze előfordult, hogy a hosszú kilincselés után „megszánták" a múzeumügy gazdáját, s más célra úgysem használható épülethez juttatták... (Idővel úgyis a megyei múzeumigazgatóság kezelésébe kerül az intézmény, s a gyenge állagú épület rendben tartását is vállalnia kell...) A megyei múzeumvezetés rendszerint nem tudta vagy nem akarta visszautasítani a helyi tanácsok tiszteletre méltó ajánlatát, még akkor sem, ha nem látta biztosítottnak a fejlesztést. Ilyen kompromisszumokkal magyarázható a megalapozatlan engedélyezések egész sora — különösen Pest megyében (Ráckeve, Isaszeg stb.) c) Az utóbbi időben mind gyakrabban a helyi tanácsok akarnak múzeumot. Ismerve a hivatalos rendelkezéseket, miszerint az engedélyezés feltétele az épület és az anyagi támogatás, biztosítják a feltételeket. Megfelelő gyűjteményanyag azonban nincs, s hiányzik az alkalmas vezető is, aki a gyűjteményt megalapozhatná. Hivatkoznak ugyan „gyűjteményre", de a sebtében összehordott néhány tárgy nem olyan minőségű s mennyiségű, amelyre komolyain lehetne alapozni. Pest megyében — a sok kismúzeuim példájától inspirálva — mind több ilyen kezdeményezés akad. Néhány éve pl. Dabason és Monoron ajánlott fel a helyi tanács múzeumi célra épületet, illetve helyiséget — gyűjtemény nélkül. Ezekből azóta időszaki kiállításokat bemutató kiállítóterem lett. Ilyen helyzetben csakis ez a megoldási mód kínálkozik. Ujabban a megye legfiatalabb városában, Százhalombattán munkálkodnak önálló múzeum tervének realizálásán. A városi tanács a kezdeményező, s jelenlegi igyekezetükből ítélve az épületet és anyagi támogatást itt is előbb biztosítják, mint a gyűjteményt... A kismúzeumok típusait összefoglalva nem tettünk különbséget a jelenleg működők, hivatalosan „múzeumnak" elismertek és a még tervezettek között. Pest megyében feltétlenül indokolt a különbségtétel mellőzése. A kisgyűjtemények önálló rangjának korábbi biztosítása nem elegendő ok arra, hogy a jövőben is gyűjtő, feldolgozó, kiállításrendező feladatokat önállóan ellátó intézmények maradjanak. Jövőjüket a tervezés stádiumában levőkkel együtt, azokéval összhangban kell meghatározni. Abból kell kiindulnunk, hogy a népművelési feladatokat jobban, hatékonyabban tudja szolgálni egy-egy színvonalas kiállítóterem, ahol szakmailag jól megalapozott állandó kiállítás mellett időszaki bemutatóknak is helye van, mint a dilettáns polihisztorkodásra kényszerített kismúzeum. Csak a városokban már meglevő múzeumok esetében lehet megfontolás tárgya az önálló és státussal is fejlesztendő kisgyűjtemények fenntartása. A kismúzeumok perspektívája Az elmondottakból következik, hogy a kismúzeumok közül csak néhánynak a fejlesztése lehet indokolt tájmúzeummá vagy helytörténeti múzeummá. Csák azoknak, melyeknek ilyen funkcióját az idegenforgalom, a helyi társadalmi 310