Ikvai Nándor szerk.: Tanulmányok Pest megye múzeumaiból (Studia Comitatensia 1. Szentendre, 1972)
†Mezősi Károly: Petőfi anyja
menye a gyermek Petőfi szlovák beszédéről „puszta feltevés, mely egy-két igen késői, megbízhatatlan emlékezésen, illetőleg hagyományon alapul". 50 PÖM, VII. 416. 51 Jakus Lajos, 1967. 15—16. 52 Uo. 18—19. — A kecskeméti ev. egyházi anyakönyvekben a nagyon kiterjedt család nevét általában Hruz — Hrúz alakban írták, de előfordul a Rhúz, Rúz, Rusz névírás is. A 18. sz. végén és a 19. sz. elején a Hrúz lányokat jegyző, uradalmi ispán foglalkozású nemesifjak vették nőül. Hrúz Mihály is egy gyóni nemesleányt vett feleségül (Házasultak anyakönyve). Hrúz (Rusz) István vagyona a 18. sz. végén 61 hold szántó, 12 kapás szőlő; volt malma, árendája, a házában 2 zsellér lakott (Bács-Kiskun m. Lt., kecskeméti „Conscriptio Facultatum pro Anno 1892/93."). 53 Ferenczi Zoltán, 1896. I. 47. 54 A kecskemétinél is bonyolultabb, de talán nem megoldhatatlan feladatot jelent a Hrúz családra vonatkozólag annak megállapítása, hogy a költő anyai ágon rokonságban volt-e a Pest megyében is honos armális nemes Hrúzokkal. — Hrusz Sándor budapesti lakos a közelmúltban két okmányt adott át nekem. Az egyiket 1847. október 15-én Mártonffy Ignác Pest megyei szolgabíró állította ki Domonyban „Nemes Hrúz János", itt lakó, 33 éves férfi számára. Ez a Pest megyei község a költő családjának életében is nevezetes, hisz itt halt meg 1817-ben Petőfi nagyapja, Petrovits Tamás. Az atyja is működött itt, mint székállólegény. A másik okmány a Hrúzok eredeti armális nemesi oklevele. Eszerint I. Lipót 1659ben armális nemességet adományozott Hrus — más nevén Uyheli — Miklósnak, a feleségének, Huskay Annának, továbbá Hrus Miklós János nevű unokatestvérének, akinek a neve egyébként Gombik. A nemesség adományozása a család már eddig született és ezután születendő mindkét nembeli tagjaira, utódaikra szólt. A nemesi oklevelet még az adományozás évében, Trencsén vármegyében és városában kihirdették. Az armális nemességet a régi századokban és a török harcok, hódoltság idején is vitézi tettek, bizonyított vagy várt hűség fejében adományozták az uralkodók. A Hrúzok nemességére vonatkozó adatok a kutatókat természetesen óvatosságra is kötelezik. Arra, hogy ne mondjunk elhamarkodott véleményt, nehogy esetleg úgy járjunk, mint a múlt századi genealógusok és életrajzírók, akik egy ugyancsak I. Lipóttól 1667-ben, Petrovics Mártonnak és Jánosnak adományozott nemesi oklevél alapján, a leszármazás megvizsgálása nélkül hirdették, hogy a költő is ebből a nemes Petrovics családból származott. Mindez azonban utóbb cáfolatra szorult. A Hrúzok nemességével adományozott „arma", címer zöld mezőben ágaskodó egyszarvút (monoceros) ábrázol. A trencséni kihirdetés záradéka a családnevet Hruss alakban írta. Jakus Lajos Domonyból Hrúz Sámuel 1845-ben történt halálának adatát említi; valószínűleg azonos volt az 1820-as évek elején Pécelen élő Hrúz Sándor csizmadiával (i. m. 20.), tehát Hrúz Mária apjával azonos foglalkozást űző iparos volt. A korabeli iparosok között egyébként igen gyakoriak az armális nemesek. A nemesi oklevél jelenlegi tulajdonosának dédnagyapja is Hrusz Sámuel volt, az apja pedig Hrusz János. Apostagon született, 1813-ban. Később vendéglős lett Budán. E néhány adatból is látható, mennyire nehéz feladat vár a Hrúzok családtörténetének kutatóira. A ma élő Hrúzok is, családi hagyományokra hivatkozva, a költő ' anyjával való rokonságukat vallják. IRODALOM Balló Rudolf, 1886. Petőfi szüleiről. „Fővárosi Lapok" 23. évf. ápr. 4. Budapest. Dienes András, 1968. A fiatal Petőfi (A költő származása és életútja 1838 nyaráig). Budapest. Posztumus mű. Dienes András, 1957. A legendák Petőfije. Budapest. Dienes András, 1958. Hol született Petőfi édesanyja? „Magyar Nemzet", aug. 2. Budapest. Ferenczi Zoltán, 1896. Petőfi életrajza. Budapest. Fischer Sándor, 1890. Petőfi élete és művei. Budapest. Gyöngyössy László, 1887. Petőfiék Aszódon. „Vasárnapi Üjság", 34. évf. máj. 29. Budapest. Győry Vilmos, 1883. Petőfi szülőiről. „Koszorú", I. köt. 7. sz. Budapest. Hatvány Lajos, 1967. így élt Petőfi. I—II. Budapest. 19 Studia . . . 289
