Ikvai Nándor szerk.: Tanulmányok Pest megye múzeumaiból (Studia Comitatensia 1. Szentendre, 1972)

†Mezősi Károly: Petőfi anyja

ban Éva nevű leánya, tehát a Hrúz család már legalábbis ettől az időtől fogva Cihkotán lakott. Viszont Hrúz Máriát az előző évben, 1818. szept. 15-én kötött házassága idején az anyakönyv ínég aszódi lakosnak tüntette fel.

34 Igen fontosak a költő anyai ágának családtörténetéhez is Jakus Lajos legújabb kutatási eredményei. Különös jelentőséget kell tulajdonítanunk annak a megállapításának, hogy Hrúz János és családja 1813-ban már Pesten lakott. Ekkor a költő anyja 22 éves. A Hrúz család Necpálon lakására vonatkozólag a legutolsó adatunk 1804. április 8-a. Itt született meg, és ekkor keresztelték Hrúz János és Jerabék Zsuzsanna Anna nevű gyermekét. 1804—1813. között nem ismerjük Hrúz János és családja lakóhelyét. Időközben első felesége meghalt, és 1813. aug. 8-án Pesten kötött második házasságot Brhely Évával. A következő évben gyermekük is született.

35 Sajnos, a Petrovits és Hrúz család életéről csak a születéseket, házasságkötéseket, halálozásokat feltüntető anyakönyvi bejegyzések őriztek meg nagyon hézagos adatokat, de ezek legalább megbízhatók, és elősegítik, hogy vándorlásuk útját nyomon követhessük. Elvétve a társadalmi és nemzetiségi problémákra nézve is némi támpontot nyújtanak. Már az a körülmény, hogy Hrúz János 1813-tól bizonyíthatóan Pesten, mint csizmadia működött, János fiát is itt e mesterségre tanította, képzettebb, tehát polgári állású iparosra enged következtetni. Ellene mond ez annak a beállításnak, hogy a Hrúz család Necpálon uradalmi cseléd sorban, mint „bocskorfűző, paraszt suszter" élt. A népes család természetesen és hihetően szegénysorban élhetett. Kétségtelen, hogy a Hrúz család szoros kapcsolatban állt a szlováksággal. Ezt leginkább az bizonyítja, hogy Hrúz János bátyja, Hrúz György Pest megyei szlovák népességű községekben — Csíktarcsán (Nagytárcsa), Maglódon tanítóskodott, előzőleg pedig a Nyitra megyei Mosócon. Itt tanította Kollár János későbbi pesti ev. szlovák lelkészt is. Az idős korában Pesten élő Hrúz Györgytől Kollár szlovák népdalszövegeket is gyűjtött.

36 Hrúz György személyével kapcsolatban több, a Hrúz család viszonyainak megismerése szempontjából lényeges körülményre kell felfigyelnünk. Mindenekelőtt arra, hogy a Hrúz család körében, a költő anyjának közvetlen rokonságában imár értelmiségi emberrel találkozunk. Hrúz György a költő anyjának nagybátyja. Azok az emlékezések, hogy Hrúz Mária egy ideig tanító nagybátyja maglódi házában élt, azt jelentik, hogy műveltebb emberek környezetébe került, tehát maga is művelődött. Itt feltétlenül „családtagi minőségben" tartózkodott, miként Jakus Lajos is vélekedik, s nem egyszerű cselédsorban, ahogyan az életrajzok eddig szerették feltüntetni.

37 Nem közvetlenül Turóc megyéből jött le egyedül a nagybátyjához, hanem minden bizonnyal már apjának Pestre költözése után, valószínűleg 1814-ben. Hrúz Györgyéktől került át a költő édesanyja az ekkor Maglódon lelkészkedő Martiny Miihályékhoz. Az evangélikus paplakban segédkezett a házi munkák elvégzésében, ezért bizonyára díjazásban is részesült, az itt töltött időt sem tekinthetjük azonban lealázó szolgai állapotnak, cselédsorsnak, hanem inkább családtagként bánhattak: vele. így ebben a helyzetben is a további művelődésre volt alkalma. Martiny Mihály 1818-dg lelkészkedett Maglódon, s ez év őszén került Kiskőrösre. Hogy Martiny Mihály ajánlotta volna Hrúz Máriát, mint „jó cselédet" a pesti szappanos és gyertyaöntő Weisz Tamásnak (nem Károly volt, amint az emlékezés írta), s így került a költő anyja Pestre, a Király utcába, éppúgy ellenőrizhetetlen adatközlés, mint ez az egész pesti cselédélet és ennek minden, a 283