Ikvai Nándor szerk.: Tanulmányok Pest megye múzeumaiból (Studia Comitatensia 1. Szentendre, 1972)

†Mezősi Károly: Petőfi anyja

támasza. Nem ismert áldozatot, amit a szüleiért meg nem hozott volna. Közülük itt csak Kardos István volt szalkszentmártoni tanító leveléből idézünk. E levél írója közeli ismeretségben állt Petőfi szüleivel, mert az iskola Szalkszentmártonban a Petrovitséktól bérelt kocsma és mészárszék szomszédságában volt. A korábbi csalódások után „most a dicsőség szárnyain fölemelkedett költő fiukban kétszeresen tellett be örömük, s szerény büszkeséggel mondák : »ő a mi fiunk« ... Sándor a mindennap pénzszükségelt Fővárosból nem egyszer járult írói csekély díjjából a kedves szülék segélyére" — írta többek közt Kardos István.

6 A költőre vonatkozó családtörténeti, életrajzi kutatás fontos feladata, hogy a szülőkről való, megbízható adatokat tárjon fel, egyéniségükről hiteles képet rajzoljon, hisz ezáltal Petőfiről válnak alaposabbakká, pontosabbakká ismereteink. Ha különösen a költő anyjáról az eddigi életrajzokban és életrajzi adalékokból akarunk tájékozódni, meglehetősen bizonytalan, zavaros kép tárul elénk. Bizonyos vonásokban ellentmondó ez annak a bemutatásnak is, amilyennek az édesanyát Petőfi műveiből megismerjük. A megokolt és megbízható véleményalkotást nem kis mértékben zavarja egyes kutatók szubjektív vélekedése. A származás, az anya műveltsége, társadalmi helyzete, tehát a család szociográfiája kérdéseiben olyan közlésékkel, megállapításokkal találkozhatunk, amelyek magára a költőre vonatkozó lényeges ismereteinket is elhomályosítják. A költő anyjának hitelesebb képét szeretnénk ezzel a legújabb kutatási eredményeket is figyelembe vevő kritikai vizsgálódással kialakítani, felvázolni, s részben még további kutatási feladatokra is rá kívánunk mutatni. Fel kell figyelnünk mindenekelőtt azokra a vonásokra, amelyekkel maga a költő járult hozzá anyja jellemzéséhez és lélékrajzához. Az Egy estém otthon c. költeményben az a kép, hogy az édesanya hosszú távollét után hazatért fiát „száz kérdéssel" ostromolta, nem volt „vége-hossza" a kérdéseknek, s a költőnek mindent el kellett mondania, ami vele szülei elhagyása óta történt, nem csupán az anyai szeretet, hanem az okosság, értelem, figyelem, tehát anyja szellemi adottságainak, képességeinek bemutatása. Vannak olyan adataink, amelyek szerint fiai, elsősorban Sándor iskoláztatásának nem is annyira az apa, mint inkább az anya volt a szorgalmazója és intézője. Több emlékezésen kívül erre nézve még ökmányadataink is vannak. Amikor a költő családja Szabadszálláson lakott, s a Petrovits fiúk az aszódi algimnáziumiban tanultak, Szabadszállás kiskun város tanácsa Petrovits Istvánné« nak három íziben is — 1836. aug. 30-án, 1836. dec. 19^én és 1837. jún. 19-én — „utazó passust" adott ki Aszódra történő utazásokhoz.

7 Ezek az adatok azt bizonyítják, hogy a tanév elején, a karácsonyi szünidő kezdetén, a tanév végén a költő anyja vitte el és hozta haza az idegenben tanuló fiúkat. Ez természetesen azt is jelentette, hogy ilyenkor az anyának kellett az iskolai taníttatással kapcsolatos és a szállásadónál felmerülő különféle problémákat megbeszélnie és intéznie. Egyébként már az első vidéki taníttatás esetében is ez volt a helyzet. A család ekkor még Kiskunfélegyházán lakott, Sándort a kecskeméti ev. iskolába járatták. Petrovitsné hozta át a fiát Kovácsay szűrszabóékhoz, rokonaikhoz, akiknél egy ideig a gyermek Petőfi lakott. Anyai gondoskodása kiterjedt a gyermek étkeztetésére, fiacskáját gyakran meglátogatta Kecskeméten.

8 — Ugyanilyen értesüléséket ismerünk Petőfi sárszentlőrinci tanulása idejéből. Itt is az édesanyja látogatta meg gyakran, hozott számára elemózsiát.

9 Arról ifj. Petőfi István levele tett bizonyságot, hogy Szabadszálláson nem „parlagi módban nevelte Petrovics István fiait", s nem volt szükség sem Martiny Károly kereszt277