Ikvai Nándor szerk.: Tanulmányok Pest megye múzeumaiból (Studia Comitatensia 1. Szentendre, 1972)
Dinnyés István. Adatok Erdély XVI–XVII. századi ötvösségéhez
hat, négyszirmú, egyszerű, felforrasztótt virág. Nódusza fölött az előbbivel egyező összekötő tag. Kosarát lemezből vágta ki az ötvös, alakja nyolckarú pánt. Minden ág alsó felén négy stilizált levél, felső része pántszerű. Az ágak hosszában, középen poncolt cikcakkvonal, közöttük nyolc, hullámvonalban hajlított, drótszárra forrasztott hatszirmú virágot találunk. Az ágak felső vége egyszerű, öntött, áttört liliomos pártához kapcsolódik. Kuppája vékony, peremén 0,7 mm-es lemezből készült. Pereme egyenes. A kehely egész felületét — kivéve a nódusz és a kosár virágait — vékony aranyozás borítja. Mesterjegye nincs. Kelyhünk már legalább két alkalommal volt javítva. Különösen a kosár sérült meg erősen. A pártát három helyen erősítették meg belülről pánttal, egyik helyen két pánt van egymás alatt. Több helyen utólag forrasztva. Az egyik hatlevelű virág is későbbi pótlás. Kelyhünk részeit ma a kuppa aljába forrasztott cső tartja, ill. a cső végébe süllyesztett csavaranya, amibe a talp szárán levő csavar kapcsolódik. Ez az összeerősítés semmiképpen sem egykorú a kehellyel. Valószínűleg akkor készült, amikor a kosár hiányzó virágát is pótolták. Ehhez a javításhoz tartozik a párta egyik, keskeny ezüstszalagból készült pántolása is, amit két szegecs erősít a párta alapjához. Az ezüstpánt fölött hosszú, rézlemezből készült pántot találunk rézszegecsekkel. A szegecsek a liliomok szárai közé vannak verve, és ónforrasszal megerősítve. Ez utóbbi javítások kivitele durva, elnagyolt. Talpas kereszt (4. kép). Alacsony, hatkaréjos, <8—9 mm széles talpszegélyű talpon áll. A talp karéjait trébelt-poncolt, stilizált levéldíszek borítják. A talpat és a szárat öntött ezüstszalag választja el, melynek díszítése köríven nyugvó, háromágú liliomok sora. Az ötvös a szár karéjaival egyező hosszúságú és alakú szalagokat forrasztással erősítette egymáshoz, valamint a talphoz és a szárihoz. A szárat felül hatszögletes, sima lemez zárja le. A lemez és a karéjok közötti részen 6—6, függőleges és ellentétes állású, háromszög alakú síkokat alakított ki a kereszt készítője. A szár karéjait és a zárólemez alatti részt domborított, poncolt levélkötegek díszítik. A talp és a szár külső felülete — a domborított levéldíszek és az elválasztó szalag kivételével — aranyozva van. A nódusz alatt és fölött egy-egy 29—30 mm hosszú, hatszögű hasáb alakú összekötő tagot találunk. Ezek 3—3 db széles, áttört, öntött ezüstszalagból állnak. A szalagokat középen, hosszában meghajlította és egymáshoz forrasztotta az ötvös. A forrasztások és a hajlítások élére pedig egy-egy rovátkolt huzalt forrasztott. A lapított gömb alakú nódusz alul és fölül 6—6 domborított hólyagból áll, melyeket bemélyített árkok határolnak. A nódusz középvonalán, körben hat magas rekesz található türkizzel. Az ereklyetartós kereszt rövid karjai háromkaréj osak, a középső karéjok csúcsban végződnek. A kereszt 35 X 21,5 mm-es, téglalap alakú lemezre épül, elő- és hátlapja azonos alakú és méretű ezüstlemez (162 X 132- mm). Hátlapja poncolt, stilizált virágmotívumókkal borítva (4/b kép), előlapja díszítetlen. Az előés hátlapra — a kereszt körvonalainak megfelelően darabolt és hajlított — rovátkolt huzalból készített keret van felforrasztva. Keresztünk oldala 10,5—11 mm széles, öntött ezüstszalagból készült. Ugyanilyen szalagot ihasznált az ötvös a talpat és szárat elválasztó szalag esetében. A szalagot a kereszt körvonalának megfelelő darabokra vágta (a csúcsos karéjok 1—1 darabból, a többi félkörös és egyenes szakaszok külön J külön darabokból készültek), és a hátlaphoz, valamint egymáshoz forrasztotta őket. Az előlap közepén van az öntött ezüstkorpusz, a kereszt karéjos végein 1—1, azonos mintával öntött, szárnyas angyaliő. A korpuszt és az angyalfejeket hosszú csavarok rögzítik, melyeik — átütve a hát265
