Ikvai Nándor szerk.: Tanulmányok Pest megye múzeumaiból (Studia Comitatensia 1. Szentendre, 1972)
Asztalos István: Tanácsok a Galga mentén az 1918–19-es forradalmak idején
tqije havi fizetését — ha megkapta volna — mindössze egy félig hízott libára válthatta át. A közellátás, közélelmezés egyre nagyobb gondot jelentett a tanácsoknak. A 'helyi szervek kérésére a megyei, illetve a központi hivatalok igyekeztek a nincstelen szegénység nehézségein segíteni, de iá négy évig tartó háborúban kifosztott és megbénított gazdasági erővel rendelkező országban minden igényt kielégíteni megoldhatatlan feladatnak bizonyult. Különösen nagy a cipőhiány. Az aszódi járás élelmezési biztosa a megyei direktóriumhoz írt levelében szinte könyörögve kéri ia cipők kiutalását, egyben önérzetesen felsorolja mindazt az élelemmennyiséget, amit a járás adott a budapesti proletariátusnak. A ruhaszükségletet rekvirálás útján szerette volna a járási direktórium megoldani. Az összegyűjtött anyagot 3 Lloyd-gyári munkás osztotta szét. Akiknek nem jutott, így pl. Lipták Mihály és 38 téglagyári munkatársának, feljelentést tettek, mondván, hogy a direktóriumi vezetők saját céljaikra használták fel a köz számára lefoglalt ruhaneműt. A kiküldött nyomozó megállapította a feljelentés valótlanságát, majd ezeket írta: „ ... A direktórium tagjai éppen oly szükséget érző proletárok, mint a többiek, azzal a különbséggel, hogy sokkal jobban megérdemlik az elrekvirált ruhát, mert összehasonlíthatatlanul többet dolgoznak a »szocializmus-« eszméjének megvalósításában .. ." 101 Komoly erőfeszítést if ejtettek ki a tanácsok a proletárok életviszonyainak rendezése érdekében. A Galga-völgyi termelőszövetkezetekben bevezették azt a rendeletet, amit a Pest megyei Direktórium adott ki „A gazdasági állandó munkások, szegődményesek béréről". 102 A Tanácsköztársaság alatt lényeges változás következett be a mezőgazdasági bérmunkások helyzetében. „Ilyen jó aratásunk nem volt addig, sem utána" — emlékezik vissza Dvorszki János aszódi földmunkás, aki Kartalon aratott 1919 nyarán. 103 A háborús években kifejlődött és egyre elviselhetetlenebb lakáshiány megoldására megyei körlevél 1919. április 3-án lakáshivatal felállítására hívja fel a direktóriumok figyelmét. Aszódon, Túrán már a Károlyi-kormány idején működött lakáshivatal. Most a többi községek is hozzáláttak a feladat megoldásához. A megyei javaslat szerint 3 tagú — direktórium jellegű — lakáshivatalok alakítandók. Az intézkedések hatására Bagón a tanács július 19-i ülésén határozatot hozott a község DNy-i kijáratánál elhelyezkedő, mintegy 34 holdnyi terület házhelynek történő felosztására. Stimáth Károly járási mérnök vázrajza alapján 100 db 150 négyszögöles telket három kategóriába sorolják: az első ára 5 ikorona/négyszögöl, a második 3 korona, a harmadik 2 korona. A határozat értelmében az elosztást sorshúzás útján kellett lebonyolítani. A telek ára roppant alacsony, tehát a szegény emberek által is megvásárolható. Az esetleges üzérkedés megakadályozására kimondták, hogy a telek el nem adható. Aki pedig nem épít, attól a község elveheti és újból eladhatja. 10 ' 1 Aszódon a Lloyd-gyári dolgozók részére munkáslakótelepet szándékoztak építeni. A szükséges földterületet készpénzfizetés ellenében a kairtali termelőszövetkezet birtakterületéből kívánták kihasítani. 105 Ugyancsak Aszódon a lakásügyi direktórium úgy intézkedett, „ ... hogy a fölösleges helyiségekkel rendelkező polgárokat összeköltöztetjük, és az így nyert lakásokat a lakás nélküli proletárok rendelkezésére boesájtottuk. . ." 106 Mindez természetesen a polgárság részéről nagy ellenszenvet váltott ki, amit csak a proletárdiktatúra leverése után hangoztattak. „... A lakásügyek élén ugyancsak egy fanatikus híve állt a diktatúrának, aki azt megtette, hogy egy helybeli ügyvéd lakásából annyit elrequirált, hogy az kénytelen volt özvegy édesanyjával és felnőtt húgával két szobá255
