Ikvai Nándor szerk.: Tanulmányok Pest megye múzeumaiból (Studia Comitatensia 1. Szentendre, 1972)

Asztalos István: Tanácsok a Galga mentén az 1918–19-es forradalmak idején

Az összeállításból kitűnik, hogy a paraszti kategóriához való tartozást nem egyértelműen, hanem számos formában fogalmazták meg. Ezért talán szemléletesebb képet ad, ha összehasonlítjuk a különböző foglalkozású tanácstagokat azokban a nagy kategóriákban, ami társadalmi hovatartozásukat foglalkozásuk alapján hozzávetőlegesen meghatározza.

73 A munkás és paraszt fogalomhoz való sorolásnál a vegyes foglalkozást űzők elrendezése jelenthet problémát. Itt azt a megoldást alkalmaztuk, hogy a besorolás alapját az első helyen feltüntetett foglalkozás képezte. Az értelmiséghez a tanárokat, tanítót, jegyzőt, jogszigorlót vettük. Míg az egyéb kategóriába soroltuk a vasutasokat, a vörösőrparancsnokot, szövetkezetibolt-vezetőt stb. Vagyis azokat, akiket az előző három csoportba nem lehetett elhelyezni. A KÖZSÉGI TANÁCSTAGOK FOGLALKOZÁSI MEGOSZLÁSA 2. sz. táblázat munkás, iparos 17 6 10 1 1 3 5 43 18,22 paraszt 13 10 3 12 21 16 7 15 40 7 6 24 174 73,72 értelmiség 3 11 5 2,11 egyéb 2 4 2 15 14 5,93 A Galga-völgyi községek lakóinak zöme földműveléssel kereste kenyerét. Természetes, hogy a tanácstagok többségét a parasztság soraiból választották meg. A galgahévízi, kartali, váckisújfalui, vérségi tanácsokba kifejezetten csak parasztot választottak, de döntő többséggel képviselték osztályukat Galgagyörkön, Galgamácsán, Ikladon, Túrán és Vácegresen is. Az utóbbi községek tanácsaiban helyet kaptak a falusi iparosok képviselői, valamint néhány vasutas és értelmiségi is. Nem meglepő, hogy Aszódon a munkásság játszotta a főszerepet, hisz itt volt a környéknek egyetlen jelentős nagyipari üzeme. így ennek a tanácsnak nemcsak a közvetlen környékre kisugárzó ereje és jelentősége érdemel figyelmet, de — ahogyan erről már más alkalommal említést tettünk — az egész Pest megyére, sőt országra vonatkozóan is. Igen figyelemre méltó Bag és Domony esete, ahol a munkásság volt a vezető erő. Ez abból adódott, hogy mindkét községben tekintélyes a munkások, különösen az építőmunkások száma, akik nem helyben, hanem az ország különböző városaiban, jórészt a fővárosban vállalva munkát, jobban megismerkedve a szocialista eszmékkel, az események alakulását időben felismerve az élére álltak a községi proletárhatalomnak. Érdekes, hogy egyes társadalmi csoportok képviselői nem kerültek be a tanácsokba. Az egyáltalában nem meglepő, hogy Aszódom a munkásság és agrárproletariátus forradalmi szelleme, fellépése már eleve távoltartotta a községben 245