Ikvai Nándor szerk.: Tanulmányok Pest megye múzeumaiból (Studia Comitatensia 1. Szentendre, 1972)

Asztalos István: Tanácsok a Galga mentén az 1918–19-es forradalmak idején

egy felhívás kinyomtatásához. A népharag kifejezéseként a gépek kerekeit — melyek kézi erővel működtek — nem a nyomdai napszámosokkal, hanem közmunkára fogott aszódi polgárokkal hajtatták. Légrádi igazgató még az események után néhány hónappal is szörnyülködve ír az ilyen és az ehhez hasonló esetekről. „... Az utcákat tisztes, szerény vagyonú polgárok söprik, a Javító Intézet udvarán a katonaság részére szükséges szalmazsákokat tartalékos tiszt, ügyvédek tömik, a Javító Intézet lépcsőházait, clozettjeit a vármegye akkori főispánja súrolja, a bepiszkított automobilokat a Lloyd-gyár igazgatója mossa. — A hivatalos és félhivatalos célokra lefoglalt helyiségek padlóját úri asszonyok és leányok takarítják, tisztítják az ablakokat és hámozzák a katonaság élelmezéséhez szükséges krumplit és gyúrják a tésztát. Cselédekkel, szolgával nem helyettesítheti magát ezeknél a hozzá nem illő munkánál senki, mert »'most mindnyájain egyformák vagyunk és hadd tudja meg a burzsuj is, mi a munka.-«"

48 Ez volt tehát a hatalomra került proletariátus első spontán forradalmi tette. Igaz, ezeknek az intézkedéseknek túlságosan sok értelme nem volt. Az is igaz, hogy az egész alapmotívumának az idézet utolsó mondatát minősíthetjük. Mégis — úgy gondoljuk — mindezt a polgárság elrettentésére, megfélemlítésére rendelték el, ami reálisnak mondható, hisz a ihatalom „vér nélkül" került a proletariátus kezébe, és az első napokban nem lehetett még tudni, hogy a volt uralkodó osztály képviselői miiképpen reagálnak a megváltozott helyzetre. Annál is inkább szükség volt az ilyen megfélemlítő intézkedések végrehajtására, mivel a Vörös Őrség és a Vörös Hadsereg megszervezésének kezdeti stádiuma miatt nem volt elegendő erő egy esetleges ellenforradalmi szervezkedés, felkelés leverésére. Mindezek a „kilengések" tulajdonképpen jelentéktelen cselekedeteik, amit azonban a tanácshatalom leverése után a fehérterror kitűnően kihasznált saját propagandája érdekében, és az aszódi kommunisták elleni bűnvádi eljárás alkalmával mindezt már „rettenetes terroréként emlegették.

49 Térjünk vissza 1919. március 22-e eseményeire! A délelőtti órákban fegyveres munkásalakulatok megszállták Aszód fontosabb közhivatalait: a bankokat, a postát, a főszolgabírói és főjegyzői hivatalokat. Azonnal megalakították iá községi és járási ideiglenes direktóriumokat, amelyekben elsősorban a munkásság képviselői foglaltak helyet. A főszolgabírót és szolgabírót állásából fölmentették. A főszolgabírói hivatal egykori tisztviselői közül továbbra is alkalmazták Gál Adolf járási tisztiorvost, Gyursovecz járási irodai segédtisztet, Mess György útmestert, Gál József járási hivatalszolgát, Suba István járási főállatorvost, Révai Miklós járási számvevőt. Továbbá „... tekintettel a nagy ügyforgalomra..." két gépírónőt alkalmaztak. A járási mérnöki munkák elvégzésére Stirnáth Károly aszódi lakost bízták meg.

50 „ ... Bámulatos azonban a munkásság szervezettsége. Az igaz, hogy például a főszolgabírói hivatal és az egyik pénzintézet vezetőségébe egy-egy asztalosmunkás került, de ott vian azonnal. — A többi tudja, hogy az van oda beosztva, a helyét más nem próbálja elfoglalni... a munkásság a helyén van. Egy-két óra alatt gazdát cserélnek az íróasztalok, és olyan biztos a fellépésük, hogy abból látszik, hogy a nagy változás nem váratlan jött, hanem jó alaposan volt előkészítve..." — írja a jelentésében Légrády.

51 A lényeget írja ezekben a sorokban a tanácshatalommal szemben ellenségesen viselkedő igazgató. Valóban a tanácshatalom átvétele alaposan elő volt készítve. Az aszódi szociáldemokrata pártszervezet a kommunista befolyás alapján már hónapokkal előbb felkészült a várható eseményre, és számára nem meglepő a Magyar Tanácsköztársaság, a proletárdiktatúra győzelme. 239 i