Ikvai Nándor szerk.: Tanulmányok Pest megye múzeumaiból (Studia Comitatensia 1. Szentendre, 1972)

O. Deisinger Margit: Budapest környékén élő délszlávok karácsonyi szokásai

Cseresznye szin piros ajak Csókjaid de meg tsaltanak Hűség szavad mely jet adtál Ingadékonyabb a nádnál Meg álmodtam én ászt régen Hogy leányhoz bizni szégyen De álmámra nem hajtottam S a bűnömért meg lokoltam De félre bu félre panasz Lesz talán egy ki nem ravasz Reménységéi fel nem hagyok Mert hiszen még legény vagyok. Dal (48—50. 1.) Ablakomon ne kotzogtas Jöjbé habetsületes vagy — Aluszom én is — Alszik más is Jöjbé hozam alugy teis Kimentem az udvaromra Ráleptem egy szalmaszalra szalma szálról szalmaszalra vágyik szivem a barnára rep Kimentem az udvaromra Rárléptem egy papirosra, Papirosról papirosra Vágyik szivem a pirosra Kimentem a szöllöhegybe Ráléptem egy venikére Venikéről venikére Vágyik szivem a szőkére Udvaromon három vállú Abból iszik három darru Én vagyok a vizmeröje Barna kislány szeretője Udvaromon három tsirke Kettő kakas egyik jértze Jerbé hozzám ma estére Jo paprikás lesz bellölle Magyar ember szive vigad Bánátjába muzsikáltat A tziganyok bus nótája Fáj a szive patikája Húzd ra tzigány ihadtalálom Benne .minden orvasságom Huzad deoly keservesen Hogy aszivem meg repedjen Nagyra vágyó nem vagyok, s A szép lányért olvadok Egy Egy konyhos hü szerelem Mind az a mit kér szivem A kis leány kertébe Rozsát szed a keblébe, Nem tudja a kis szedő, Hogy a legszebb rozsatö. Más (50—51. 1.) Terem ott még sok virág De nem terem gyöngy virág Gyöngy virág ha lelhetnék Rózsám keblén virulnék. Eszem adta szép szeme Annak vagyok betege De a kis eperke száj Meg gyogyit haszived fáj.