Ikvai Nándor szerk.: Tanulmányok Pest megye múzeumaiból (Studia Comitatensia 1. Szentendre, 1972)
O. Deisinger Margit: Budapest környékén élő délszlávok karácsonyi szokásai
tükrözi az „Elment Kosut Angliába" kezdetű szakasz. Ez a verssor egyben újabb támpontot ad a könyvecske vezetésének idejéhez. Tudott, hogy Kossuth 1851 J ben ment először Angliába. Így ezt a verset a fenti dátum előtt nem jegyezhették le. Az Ortutay—Katona-gyűjteményben megtaláltuk a 24., „Vesd le rózsám a szűrodöt" kezdősorú népdalt. 40 A mi szövegünk teljesebb, hosszabb változatát őrizte meg e népdalnak. Három közlésből is ismerjük a „Csősz leszek én a nyáron" kezdetű dalt (27. számú). Berze Nagy János 1937-ben népdalként jegyzi le Baranyában. Limbay jóval korábban, az 1880-as évekből szintén szerző nélkül említi. Kerényi viszont a már elfelejtett, kevésbé értékes népies dalok közé sorolja. Dallamának első sorát közli. Ez megegyezik a Berze-Nagy által gyűjtött dallal. 41 Limbay szintén három versszakot, Berze-Nagy csak kettőt közöl. A szövegekben nagy különbségek nincsenek. A más-más vidéken éneklők mind a saját életüknek megfelelően igazították a dalokat. Mutatja az, hogy a csőszködés helyét az egyik változat a pesti határra teszi, a baranyai a mohácsi határt örökíti meg, Szabó Sámuel pedig a budai határra énekli a dalt. Nyilvánvalóan mindegyik a saját lakhelyéhez közelebb eső nagyobb települést emlegeti nótájában. Még egy érdekesebb különbség van a lejegyzett dalok között. A harmadik versszakban (BerzeNagynál a középső hiányzik) „Nem hajtom bé a borát", majd „sem a szarvasmarháját" szerepel. Mohács vidékén lovat és szarvasmarhát, Pest környékén nyájat, lovat, szarvasmarhát énekelnek. Ha arra gondolunk, hogy Buda környéke valóban inkább bortermő vidék, bizonyítva látjuk, hogy a táji jellegzetességeket és egész életét önti nótáiba a nép. Ez a variáns bizonyíték arra is, hogy — ha nem is isaszegí, de — környékünkről való a kéziratos könyv írója. A következő, 29. sz. népdal variánsát „Ku-ku-ku-ku kukutskám" címűt Ortutay—Katona közli még Magyarpécskáról (Arad megye). 42 Ez utóbbi az épebb, teljesebb változat. A kettőt összehasonlítva szembetűnő a versszakok sorrendjének, s ezen belül a soroknak vagy szavaknak is a fölcserélése. Kéziratos könyvünkben az első versszak ötödik sora el is maradt, ami csak az összehasonlításnál tűnik föl, mert Szabó Sámuel nem hagyott ki helyet az egyes versszakok között. Ugyancsak hiányzik könyvünkből az ötödik szakasz teljes egészében. Ezenkívül a két utolsó versszak fölcserélése miatt befejezetlennek tűnik a dal. öt-ihatsomyi hely ki is van hagyva. Valószínű egy szakaszt még.le akart írni. Máskor minden sornyi helyet kihasznál. Dallam változatát sajnos nem találtuk meg. Ezek a versszak-felcserélődések és helykihagyások arra is engednek következtetni, hogy Szabó Sámuel saját emlékezete szerint, vagy hallomás után jegyezhette le dalait, mint inkább írott (nyomtatott) forrásból. A 31., „Jön adaru meg a goja" kezdetű dalnak csak a címét találtuk meg a már kihalt népies dalok között. 43 A szabadságharc emlékeként maradt fenn a 32. dal. Címe a „Tüzéri temetés". A csatatéren halva maradó bajtárs eleste nagyon megrendíti a katonatársakat. Ők érzik legjobban azt a fájdalmat, hogy társuk már nem juthat többé haza, s még az otthon szokásos harangszó sem kísérheti utolsó útjára. Kisfaludy Károly „Mi füsjtölög ott a síkon távolban" kezdetű, ma is közismert dalának dallamára énekelték. Szövege valószínűleg népköltés. Szövegváltozatát, dallamával együtt Limbay gyűjteményében találjuk meg. A két szöveg között alig van eltérés, de a mi változatunk nyolc sorral rövidebb. Ez is az emlékezetből való lejegyzésre utal, nyilván elfelejtette a többit. 44 Sok variánsa miatt legproblematikusabb dalunk a 34., az „Ablakomon ne kocogtass" kezdetű. Az első versszakot Kriza János, a múlt század közepén (eb13 Studia . . . 193
