Ikvai Nándor szerk.: Tanulmányok Pest megye múzeumaiból (Studia Comitatensia 1. Szentendre, 1972)

O. Deisinger Margit: Budapest környékén élő délszlávok karácsonyi szokásai

ban házasodott meg Szabó Sámuel. Ha feltesszük, hogy 23—26 éves korában nősült, akkor a füzetet 17—20 éves korában kezdte írni. Egy-két év eltérés még lehetséges, de így is kitűnik, hogy egy legénysorban levő fiatalemberé volt a dalosfüzet. Ezt a leírt dalok témája is bizonyítja. A kisalakú kéziratos könyv 12,5 X 14 cm méretű, kézzel, 8 laponként összefűzött (nem saját fűzésű) könyvecske. Gerincének felső felét cérnával keresztülvarrva javították. Borítója egykorú, eredetileg összeragasztott 4 olyan merített lapból áll, mint amilyenek a belső lapok. Sötétkékre színezett, vékony ablakrácshálózathoz hasonló keretezés díszíti az elő- és hátlapot egyaránt, a rácsok középen háromszög alakban kiszélesednek, így közöttük régi üvegablakok formáját idéző, 4—4 hatszögletű, világos felület látható. A borítólap felső szélén másfél sor olvashatatlan írás nyoma fedezhető fel. A fedőlap közepén elhelyezkedő, függőlegesen álló kék rombusz közepén világos körben nehezen olvasható írással a következő szöveg található 4 sorba írva: Szabó — Samu — elé — 2847. Az egyenetlenül lemetszett, a gerinccel szemben levő (jobb) oldal élét függőleges irányban, egy-egy cm távolra piros és kék színnel csíkozták. A füzet 77 számozott oldalt tartalmaz, melyet — megállapíthatóan téves számozással 87 oldalnak jelzett a tulajdonosa. 60—70-ig ugyanis átugrott a számok felett. A 27. oldaltól csak a páratlanokat számozta be (így összesen tehát 78 oldal van a füzetben). Három lapot számozás előtt kiemeltek, egyet (a 69—70.-et) pedig számozás után, de a leírt szöveg folyamatosságában nincs hiány. A borító belső oldalán ismét a tulajdonos neve, két monogramja, és a D betűvel (Dal) való különböző tollpróbálgatások találhatók. A füzetet a korból ismert, házilag készített, barnára fakult tintával, lúdtollal, azonos kéz írta. Az írás a toll minőségétől változóan vastagabb vagy vékonyabb. Porzót nem használt, mert beragadt nyoma nem található az íráson. Betűit gondosan formálta, így az írás néhány oldal után könnyen olvasható. Az egész kéziratos könyvben egyetlen szó van, amit a betűk összeszorítása, elhúzása miatt nem lehet elolvasni (15. dal utolsó szava).

14 Az oldalakat általában folyamatosan teleírta. Három alkalommal egy-egy oldalt üresen hagyott, nyilvánvalóan azért, hogy később a további versszakokat is odaírja. A 6. dalból 5 versszakot számozva leírt, s a hatodikat is bejelölte. Kéziratos könyvét nem egyszerre írta tele. Ezt az írásmód egységességéből, a tinta színéből, a toll írásvastagságából lehetett megállapítani. Ennek alapján 17 alkalommal írta a daloskönyvet. Többnyire egy-két dalt jegyzett le. Három alkalommal írt többet (9., 7., 5.). A lejegyzés alkalmait a dalok sorrendjében jelezve a következők: 2., 2., 1., 1., 2., 3., 9., 1., 7., 1., 2., 3., 5., 1.Д., 2., 1. Mint említettem a kéziratos könyvet fekete tintával egy kéz írta, de nem egyszerre. Eleinte vigyázott a vonalvezetésre. A sorokat nem írta a lap széléig. A dalokat 9-ig számozta. A füzet összesen 44 dalt tartalmaz. A dalokból csupán kettő van ceruzával írva. A kettő ugyanaz. Első alkalommal feltehetően emlékezetből írhatta le a dal két versszakát, amit később többször áthúzott. A daloskönyv egységességéből és sorrendjéből azt lehet megállapítani, hogy a 41. dalig nagyjából folyamatos (néhány évre terjedhető) időszakban került beírásra a füzet anyaga. Ennek az egységes időszaknak is legalább két forrása lehet. A füzetben készített „mutatótábla" a 34. dalig tartalmazza a dalok első sorát. Külön címet csak hét vers elé írt. Érdemes megjegyezni, hogy ezek közül egy népdal (Nem öllel meg minden fattyú), a többi mind műköltői alkotás. Érdekesség, hogy a mutatóban utolsóként szerepel „A kementzen az író" kezdetű dal,

15 amit azonban nem jegyzett már le. Hogy ezután újabb forrásból másol188