Ikvai Nándor szerk.: Tanulmányok Pest megye múzeumaiból (Studia Comitatensia 1. Szentendre, 1972)

O. Deisinger Margit: Budapest környékén élő délszlávok karácsonyi szokásai

séges almát tesznek a vályúba, arról itatják ia jószágot, hogy egészségesek legyenek. Utána behozza a gazda és elosztja a családjának. Nyitott kútba vagy kútvederbe is dobnak almát, hogy egészséges maradjon a ház népe. Karácsony előtti napokban csinálták a lúdgégét (grkljancici). Gyúrt tésztát négyszögletes kockákra vágtak, a gyalogorsó gombját levették, a szövőszék egy régi, kimustrált bordáján az orsó hegyes végére tekert tésztakockát megpörgették. A nád csíkjai benne maradtak, úgy nézett ki, mint a lúdgége. Húslevesbe főzték be, ami első nap délben ikerült az asztalra. A század elején a karácsonyi ünnepekre még malacot is vágtak. Kedvelt első nap a sertéshús fogyasztása, lehetőleg az első lába, füstölt sonkája. Előmenetelt jelent, hiszen a sertés előre túr. Karácsony első és második napjára baromfit vágni nem szokás. Hátra kapar, nem jót jelent. Ma is általános, hogy karácsony böjtjén délután nagy szakajtóba, amit más célra nem használnak, különféle terményeket: búzát, árpát, kukoricát, almát, diót, aszalt szilvát, szőlőt, fokhagymát stb. tesznek bele, mindezek tetejébe pedig a karácsonyi kalácsot. Amikor imég az asztal nem a szoba közepén állt, hanem a sarkon át elhelyezett pad előtt, akkor azon, a szentképek alatti végében tartották a kalácsot. Most rendszerint fiókos szekrény áll a pad helyén, azon van a kalács. Budakalászon a szakajtóban elhelyezett magokból a gazdaasszony pár szemet kivesz, és a tűzhely négy sarkára helyezi, akkor, amikor a vacsorát főzni kezdi. Szentendrén ezüstpénzt is raknak a magok alá, s ha azt aztán elteszik, úgy hiszik, évközben nem lesznek pénzszűkében. A két ünnep alatt a terményekből egy keveset hozzákevernek a baromfi élelméhez. A katolikusok általában már Luca napjától abroncsba szórják az eleséget, hogy összetartsa a baromfit egész éven át. A karácsony szokásai A délszláv karácsonyi népszokásokhoz tartozik a badnyák. Karácsony böjtjének éjjelén (badnja noc) nagy tuskót (badnjak) égettek, mely egész éjjel parázslott. Ez azonban csak a régi füstös konyhák nyílt kéményű, nagy tűzhelyén volt lehetséges, mivel a mostani zárt, kis „isporhertokba" nem fér be, s ezért lehetőleg nagyobb hasáb fa helyettesíti. A legtöbb helyen még ezt is kénytelenek több kis darabkára széthasítani. Erre a célra lehetőleg keményfát használtaik, illetve használnak, hol milyen a lehetőség. Csobánkán pl. leginkább cserfát, de kiszáradt gyümölcsfa is megfelel. Vagy előre készítik el, szárítják, vagy aznap vágják ki. A badnyák kitermelése és hazavitele hajdan bizonyos szertartással folyt le. Csobánkán pl. még az első világháború előtt a kiszemelt fát karácsony estéjének napján vágták ki. Csak keletről, közvetlen a föld felett, a tőkéjét. Egyben hagyták, nem volt szabad hasogatni. Ebben az időben borostyánnal feldíszítve, lóval vontatták be az erdőből a faluba. Most már háton hozzák be, s hazaérve búzával megszórják. Szigetcsépen a tűzhelyen szórnak rá búzát. Este hatórai harangozáskor kezdődik az ünnep. A század elején még sokhelyütt mozsárdörejjel is fokozták a hangulatot. Ekkor viszi be a gazda először a badnyákot, azután a szalmát. Ahol él a badnyák behozatalának szokása, ott a gazdaasszony a küszöbön várja üveg mézzel és késsel a kezében: „Sta nosis?" (Mit hozol?) —• kérdi a gazdát. „Srecu i zdravlje!" (Szerencsét és egészséget.) — válaszolja. Megcsókolják -egymást, majd a gazdaasszony keresztet ken mézzel a fatönkre, pl. Buda174