Ikvai Nándor szerk.: Tanulmányok Pest megye múzeumaiból (Studia Comitatensia 1. Szentendre, 1972)

O. Deisinger Margit: Budapest környékén élő délszlávok karácsonyi szokásai

Ennek a mondókának több változata van. A polozsenikot mézes pálinkával fogadják, kotlós formájú lepényt kap több helyen vagy pénzt, harisnyát stb. A század elején még egész napra vendégül látták, ma már rövidesen elmegy. A katolikusoknál nem piszkálja a parazsat, hanem csak jókívánságokat mond, és csöndesen ül egy kicsit, hogy a kotlósok jól üljenek. Ez utóbbit a görögkeletieknél is megteszi, rendszerint a padlón. Ha rosszul szaporodik a jószág, szidják a polozseniket, hogy nem volt jó. Karácsonyi ételek A karácsonyi előkészületek fontos része a különböző kenyerek és kalácsok megsütése. Ezzel kapcsolatban sok gondot fordítottak arra, hogy szenteste napján (badnji dan) hajnalban, mielőtt a nap felkel, elkészüljenek velük. Ezzel a mostani fiatalság már nem sokat törődik, de az idős asszonyok, sőt részben még a középkorúak is betartják. „Amikor még az anyám élt, mire kivilágosodott, a kenyérnek, kalácsnak készen kellett lenni, a feleslegem pedig most már csak akkor kel fel, amikor már kivilágosodott." — mondta egy 50 év körüli pentelei férfi. Éjjel felkeltek, előbb kitakarítottak, és hajnalban, négy órára ki kellett sülni a kalácsoknak. A pékek is tudták ezt, akkor már két óra körül dagasztottak. A főváros környéki szerb falvakban mindenhol hosszúkás formájú kenyeret készítenek fehér lisztből, tojás és zsír nélkül. Több faluban kicsit megkenik mézzel, pl. Pentelén, Budakalászon. Ezt a kenyeret „zdravlye''-пек, egészségnek nevezik. Kisütés előtt annyiszor bevágják, ahány személy van a házban, ezenkívül egyet a ház részére vagy az egészségnek, és még egyet a szegényeknek vagy utasnak. Ugyanilyen módon készítik el a kerek, nagy, ún. karácsonyi vagy nagykalácsot (görögkeletiek: bozicni kolac, veliki kolac, Szentendre: zbor, kiceni kolac, katolikusok: curek). A kalács tetejét fonott vagy sodrott tésztacsíkkal négy mezőre osztják, és rendszerint a felső lap szélét is ilyen csíkkal szegik be. Ebbe a négy részbe kis figurák kerülnek bele: állatok, termények, attól függően, milyen állatokat tart a gazda, mivel foglalkozik. Láthatunk két ökröt járomban, lovat, birkát, kotlóst csibékkel, hordót, búzakalászt, asztagot, napot, holdat, szétterpesztett ujjú kezet stb. Ezeket keményebbre gyúrt vagy a tál oldalához és aljára ragadt, keményebb tészából készítik, hogy sütés közben formájuk szét ne málljon. A kalács közepét a szerbek rendszerint tésztarózsával díszítik, abba bazsalikomágat szúrnak piros fonállal átkötve. A szentendreiek buksziust helyeznek a kalács közepére (bogatica), szintén piros fonállal vagy szalaggal átkötve, s ezt gyakran karácsonyfaszerűen díszítik tarka papírral, aranyozott dióval. A tököllek kalászt készítenek tésztából, kis botocskára tekerik, és ez kerül a csurek közepére. Több helyen az öreg tész'tarózsát, ha a következő évben az új elkészült, beáztatják, és a tyúkoknak adják. A zdravlyén és a nagykalácson kívül készítenek még különféle figurális kenyeret, pl. félhold alakút, mely a holdat, kerek formájút, mely a napot jelképezi, de csinálnak szőlőskertet (vinograd) is, szérűt (guvno) stb. A szőlőskert hosszúkás, tetejére barázdákat húznák, néhol még kis szőlőtőke-figurákat is helyeznek rá. Szintén sóval, zsír nélkül készülnek. Kenyértésztából, lapos lepényből kiformázott állatok szerepelnek még, pl. ökrök (volovi), kotlósok (kvoöke). Az utóbbit amikor kicsípik, tépik, több helyen 170