Ikvai Nándor szerk.: Tanulmányok Pest megye múzeumaiból (Studia Comitatensia 1. Szentendre, 1972)
O. Deisinger Margit: Budapest környékén élő délszlávok karácsonyi szokásai
О. DEISINGER MARGIT (Ferenczy Múzeum, Szentendre) : BUDAPEST KÖRNYÉKÉN ÉLÖ DÉLSZLÁVOK KARÁCSONYI SZOKÁSAI Amikor a Budapest környéki délszlávokról beszélünk, tisztáznunk kell, tulajdonképpen kiket értünk alattuk, mely falvak lakóit. Budapest környékének délszláv lakossága korántsem olyan egységes jellegű, mint azt az első pillanatban gondolhatnánk. Két nagy csoportba tagolódnak: a görögkeleti és katolikus délszlávokra. Az előbbi csoportba tartozik Szentendre, Csobánka, Pomáz, Budakalász, Szigetcsép, Lórév, Rácalmás, Százhalombatta és Öpentele szerb lakossága, az utóbbiba Szentendre dalmát, valamint Tököl, Érd és Ercsi magukat „rácoknak" nevező lakosait sorolhatjuk, akik részben katolizált szerbek, részben horvátok, részben pedig bunyevácok. Régente ez a csoport a felsoroltakon kívül még több falut is magába foglalt, mint pl. Izbég, Adony, Perkáta stb., melyeknek ma már elenyészett délszláv népességük. Ha a mellékelt térképet nézzük, szemünkbe tűnik, hogy a feltüntetett települések közel vannak egymáshoz. Ez a földrajzi adottság okozta, hogy amennyiben nem a saját falujukból nősültek, úgy lehetőleg ezekből a közeli helyekről választottak élettársat. így, annak ellenére, hogy a török elől menekülve különböző vidékről származnak, összeházasodásuk révén bizonyos egységes csoportot alkotnak, s ez az egység szokásaik összehasonulására is vezetett. Általában körülbelül az első világháborúig más nemzetiségűekkel vagy vallásúakkal csak elvétve keveredtek, ritkábban fordult elő, hogy távolabbi délszláv vidékről választottak párt maguknak; még az e csoporton belüli görögkeletiek sem keveredtek a katolikusokkal. Az alábbiakban a fent felsorolt délszláv lakosságú falvak karácsonyi népszokásaival kívánok foglalkozni, azonban ez alkalommal nem a teljes ünnepkörrel, hanem mindössze saját gyűjtésem alapján magával a fő ünneppel, s az arra való előkészületekkel. A kisebb ünnepek jelentősége és szokásai gyorsabban koptak el, mint a karácsonyé, hiszen ősi, népi elemekkel átszőtt szertartása, amely még most is telített mágikus erejű cselekményekkel, áldozati rítusokkal, szimbolikus és analógiás varázslatokkal, jórészt az eljövendő év termékenységét hivatott biztosítani, részben pedig a családról, gazdaságról hárítja el a kárt, a bajokat. Jóslások sem hiányzanak, melyekből arra következtetnek, higy mit hoz a jövő. Mindezen szokásokat áthatja a lélekkultusz is. 167
