Ikvai Nándor szerk.: Tanulmányok Pest megye múzeumaiból (Studia Comitatensia 1. Szentendre, 1972)

Ikvai Nándor: A ceglédi vaseszközlelet

10. kép. Különböző méretű vasláncok: 1. 68.8.21., 2. 68.8.18., 3. 68.8.20., 4. 68.8.19., 5. 68.8.22. vagyunk utalva, amely ékből tudjuk, hogy a gyáripar kialakulásáig az erdélyi és északi hegyvidéki hámorok szállították a kész vaseszközöket az alföldi területekre/'

0 Semmi utalást nem nyújt az ekelelet és a vasanyag az ekéhez használt taligákra vonatkozóan sem. Az együttesben szereplő nagyszámú vaskarika (vasalás) legnagyobb példánya sem üti meg a taligakerekek ráf járnak' átmérőjét, és a legkisebb is nagy ahhoz, hogy a taligakerék agyvasalása lehetne. A taligakerékátmérők általában min. 45, illetve a nagyobbik keréknél max. 70 cm értékhatárok között mozognak/'

1 A leleteink között levő legnagyobb átmérőjű vaspánt azonban csak 28—30 cm (68.8.37.), ami az egyforma méretű kerekekkel ellátott taliga esetében is kevés. Az azonos kerékméretű taliga egyébként az ágyekéknél (amelyekhez ekevasaink is tartoznak) általában nem fordul elő, mivel a barázdában haladó taligakerék mindig nagyobb méretű. Azonos kerékméretű taliga a túróekék sajátja. Az ekéhez tartozó alkatrészként mutathatjuk be a leletben szereplő néhány rövidebb láncot (10/1., 3. kép), amelyek méretüknél és formájuknál fogva alkalmasnak látszanak az eke és a taliga összekapcsolására (gúzs). Az említett példányok méretben és formában hasonlóak a más területen előforduló ekehúzó láncokhoz,

42 sőt a környező, főleg balkáni területeken használt láncokkal is rokonságot mutatnak/'

3 Balassa I. az ekeláncok használatát már a Pannóniában előkerült római kori ekéknél is valószínűnek tartja — bemutatva munkájában néhány lánctöredéket —, míg a középkorra vonatkozóan már az alkalmazás módjaira is vannak adatai.

44 Az említett példányok, nagy, körte alakú láncvégei, a láncok szeimméretei esetünkben sem zárják ki annak a lehetőségét, hogy tényleg az ekékhez tartozhattak. A további két hosszabb példányhoz való hasonló151