Ikvai Nándor szerk.: Tanulmányok Pest megye múzeumaiból (Studia Comitatensia 1. Szentendre, 1972)
Ikvai Nándor: A ceglédi vaseszközlelet
szatra telepítették rá. A régészeti emlékek, a vasfeldolgozásra utaló helynevek azt tanúsítják, hogy a vasipar be volt illesztve a szolgálónépek korai feudális rendszerébe a királyi birtok és a megyeszervezet keretei között. Ezt váltotta fel a megnövekedett igények következtében a XIII. századtól az árutermelő vállalkozás. 22 A középkor végéig (a tatárdúlás okozta visszaesés ellenére is) olyan mélyreható társadalmi változások következtek be a magyar társadalomban, hogy a vastermelés és feldolgozás — levetkőzve titokzatos voltát — rendszeres árutermelő foglalkozássá válik. 23 Leletegyüttesünk tárgyai tehát minden valószínűséggelhazai vasanyagból, az országon belül készültek. Az elrejtés ténye nemcsak a vas értékére, hanem — az erősen használt darabok és a mai népi gyakorlat tanulságait figyelembe véve — többszörös felhasználásra, azaz a kovácsmesterség általános voltára utal. Tárgyaink teljes egészében mezőgazdasági jellegűek (az egyetlen lándzsahegy kivételével, amely azonban szintén kötődik a jobbágy életformához is), így a XVI. századi gazdálkodásunk technikai szintjéhez szolgáltat anyagot. Öszszetétele elsősorban a föld megmunkálására (ekék, kapák, kaszaörv), a szekerek méretére és felszereltségére nyújt vizsgálati lehetőséget. A leletek összetétele és számaránya fejlett gazdálkodást, viszonylagos gazdagságot és jómódot tételez fel, amelyet a korra vonatkozó tanulmányoik is megerősítenek. 24 A város lakossága a XVI. sz. elején 1000 főre tehető, ami ebben a korban jelentős. A szervezettség és rendezettség fokára utal, hogy a szomszédos Nyársapáthy-ak, a legelő, rét és határhasználat miatt keletkezett nézeteltérések „rendezésére" 1465-ben ostromgépekkel támadtak Cegléd városára. 25 A határvillongások, terméseltulajdonítások növekvő számú, a határra nagyon is igényt tartó és azt művelő népességről tanúskodnak. A várostól északra elterülő feketeföldeken nyomásos gazdálkodás, míg a déli, homokos területeken rét- és legelőművelés folyt. Ez utóbbiak és ugyancsak a déli részeken elterülő közös erdő használatánál voit évszázadokon keresztül véget nem érő tulajdonjogi vita és erőszakoskodás a szomszédos Nyársapát és Kőrös várossal. A perek oklevelesanyaga nagyon sok gazdálkodástörténeti adalékkal szolgál, amelyeket igyekeztünk fel is használni. A város határában, a nyugati homokos területeken (a Gödöllői dombság utolsó nyúlványain) az ún. öregszőlők területén nagyarányú bortermelés folyt. A viszonylagos földbőségre és jómódra jellemző, hogy Cegléden egy jobbágytelek 43 hold volt, amelyet az urbárium behozatala (1772) után 93 holdra emeltek. Ismereteink szerint Magyarországon Cegléd volt az a hely, ahol a legmagasabb volt a jobbágytelek területe. 26 A Clarissák majorságát a helyben lakó tiszttartók kormányozták, akik a XV. század közepéig a bírói tisztet is betöltötték. Ezt követően a század végéig tart a harc a városi önállóságért. A XVI. század elejétől a tizedet, kilencedet és az adókat már nem a tiszttartó, hanem a városi bíró hajtotta be, egy összegben fizetve azokat. 27 A behajtás és fizetés körüli huzavonáknak is számtalan peres anyaga maradt fenn. Az önállóság első éveiben — magasnak tartva a követelt összeget —' megtagadta a város a járandóság behajtását. Űj papjuk, Mészáros Lőrinc biztatására éveken át nem választottak bírót és esküdteket, így nem volt kit felelősségre vonni. 28 Az ellenségeskedés odáig fajult (a Dózsa-parasztháború előjátékaként), hogy 1508-ban —• hogy egy személy el ne ítéltethessék — a város jobbágyai „kollektív gyilkossággal" megölik a kegyetlenkedő Sebestyén diák tiszttartót. Az oklevelek 181 ceglédi jobbágyot idéznek név szerint perbe. 29 Ezeknek az eseményeknek a peres anyagában sok eszköz említését találjuk, amelyeket a későbbiek során témánk értékelésénél felhasználunk. 146
