Köpöczi Rózsa: A grafikus Szőnyi – rézkarcok (PMMI – Szőnyi István Alapítvány, Szentendre – Zebegény, 2000)

Néhány gondolat a sokszorosító grafika születéséről és virágkoráról

NEHANY GONDOLAT A SOKSZOROSÍTÓ GRAFIKA SZÜLETÉSÉRŐL ÉS VIRÁGKORÁRÓL „Minden nyomat nyom is; a jelenlét bizonyítéka " 121* Az akkori változás legalább olyan forradalmi volt a XV. századi civilizáció alakításában, mint a XX. században az új médiumok megjelenése a művészetben és a mindennapi életben. Walter Benjamin szerint ekkor kezdődött meg a technika kora és a tömeges műalkotások időszaka, a mechanikán túl a kémia, az optika és az elektronika vívmányai is hozzájárultak ahhoz a tömegjelenséghez, amit ma szeretünk vizuális kultúrának nevezni. Érdemes elgondolkodni azon is, miért nyúltak a metszéshez, karcoláshoz újra meg újra olyan sokan az elmúlt évszázadok alatt a magukat festőnek vagy szobrásznak valló művészek. A sokszorosító grafika eredete Európában a „Gutenberg Galaxis" megszületéséig vezethető vissza. Gutenberg 1440 körüli találmánya, a mozgatható betűkkel való könyvnyomtatás és vele párhuzamosan a fa- és rézmetszetek elterjedése sorsdöntő változásokat hozott a művészet és irodalom szerepét, hozzáférhetőségét, nyilvánosságát illetően. Megnőtt a képek és könyvek iránti igény, szinte képéhségről beszélhetünk a XV. században. Kialakult a kiadói tevékenység, bővült a gyűjtők köre. A mű és néző között újfajta, intimebb kapcsolat jöhetett létre. A festményekkel, szobrokkal való találkozás eddigi közösségi élményét felváltotta a magányos meditáció, az egyéni elmélyedés, hiszen a metszeteket haza lehetett vinni, bármikor elő lehetett venni. Ez együtt járt a művészet demokratizálásával, és nivellálódásával, de fennállt a felhígulás veszélye is. Az utóbbi bekövetkezését azoknak a nagy mestereknek a fellépése akadályozta meg, akik fontosnak tartották, hogy a festészet mellett a sokszorosító grafika is művészetük szerves részévé váljon. Schongauer-t rézmetszetes lapjai tették világhírűvé, metszeteinek kompozíciói egész Közép-Európa késő gótikus művészetére hatottak. Dürer fa- és rézmetszetes lapjain festészetével egyenrangú világot teremtett. A rézmetszést eleinte az ötvösség melléktermékének tekintették, de hamar kinőtt ebből az alárendelt helyzetből, és egyszerre több területen játszott fontos szerepet a kultúra alakításában. Egyrészt, mint új médium lépett föl. A sokszorosíthatóság révén a nagy kompozíciókat közvetítette a szélesebb közönségnek. így közismertté válhattak az egyszerű polgárok elől egyébként elzárt, kizárólag a kiváltságosok által élvezett remekművek, sőt sok festmény csak a másolat révén maradt fönn, mint Michelangelo Casciani csata című freskótervének egyik részlete, melyet egy Raimondi nevű rézmetsző mester másolt le. Ismert a falkép sorsa és a karton hányattatása, de a metszet segítségével mégis fogalmat alkothatunk a I. MARTIN SCHONGAUER (1450 k.-l 491 ): REMETE SZENT ANTAL SZORONGATTATÁSA 2. ALBREGHT DÜRER: MELANCOLIA I. 1514 nagyszabású terv legalább egy részéről. Éppen ez a funkció adott lendületet a metszési technika fejlesztésének, a reprodukáló színvonal emelésének. Egyre tökéletesebb másolatok készítésére törekedtek a részmetszéssel foglalkozó festők, ötvösök, akik általában nagy szakmai tudással bíró kismesterek voltak. Sokszor nemcsak „áttették" az eredeti műveket vonalas képbe, hanem gyakran kedvük szerint alakítottak a kompozíción. Néha a nevüket is odavésték az eredeti kép alkotójáé mellé, mintegy társszerzőként tüntetve föl önmagukat. Az ő munkájuk révén születtek meg az alkalmazott grafika első műfajai: a hagyományos mintakönyveket helyettesítő sokszorosított mintalapok, ornamentális üvegfestménv-előképek, játékkártyák, amelyek a XV. századi grafikusok számára fontos üzletágat, megélhetésük forrását jelentették. A XVI. században a reformáció a sokszorosító grafika propagatív erejét is felhasználta eszméinek terjesztésére. A korszak uralkodói is hamarosan rájöttek, hogy milyen nagvszerűen lehet az új médiumot reprezentációjuk szolgálatába állítani. Jó példa erre I. Miksa császár megrendelése két hatalmas fametszetciklusra, melyek megalkotásában Dürer is részt vett. Mindkét kompozíció egységes terv szerint készült, különböző fametszetlapokból összeragasztható nyomatokból áll. Lapjai a kor földrajzi, történeti, a világ népeire vonatkozó ismereteinek teljességét tartalmazzák. Az ilyen művek a sokszorosíthatóság révén széles körben terjesztették az új műveltséget, megalapozva az újkori Európa kultúrájának kialakulását, fejlődését. A tudás közvetítője a metszetekkel illusztrált, nyomdai úton sokszorosított könyv lett. Benne összekapcsolódott az írásbeliség és a vizualitás. Ettől kezdve a képzőművészetnek stílusától függetlenül új szerepekkel kellett megbarátkoznia. A XV-XVI. század kísérletező géniuszai, mint a korábban említett Dürer, Schongauer kihívásnak tekintették a sokszorosító grafika által felkínált feladatokat, ráéreztek az új műfaj ízére, a benne rejlő új kifejezési lehetőségek gazdagságára. Ok az ismert festmények másolása mellett szuverén, egyedi kompozíciókat hoztak létre, megalkották a metszetsorozat műfaját, a sok lapból álló ciklusokat. Megérezték a fekete-fehér vonalak drámai hatását, s már-már az expresszivitásig fokozott mozgalmasságú, nagy erejű metszeteik a művészettörténet felejthetetlen fejezetei közé tartoznak. Gondoljunk Schongauer Szent Antal megkísértését ábrázoló lapjára, melyet a Ghirlandaio műhelyben még a fiatal Michelangelo is másolt, és más metszeteivel egyetemben a magyarországi késő gótikus oltárművészet mintaképévé és mércéjévé vált. Vagy Dürer Apokalipszis és Passió sorozatára, híres rézmetszeteire, mint a Melankólia, vagv az Adám és Éva, melyekből sok művész merített inspirációt még a XX. században is. A sokszorosított lapok sokkal szélesebb körben hatottak, mint egy-egy csodált, híres festmény, vagy szobor. Azok a művészek, akik felismerték az ebben rejlő erőt, mindig elővették a metszőkést és karcolótűt, még akkor is, ha igaziból festőnek, vagy szobrásznak vallották magukat. Közéjük tartozott a XVII. század holland zsenije, Rembrandt is. Ö a metszet kristálytiszta, elegáns vonalvezetése helvett a maratás tónusokban sokkal gazdagabb, festőibb megoldásait választotta.