Köpöczi Rózsa: A grafikus Szőnyi – akvarellek és goauche-ok (PMMI, Szentendre – Zebegény, 1994)

Fény, szín, világnézet (Kvalitás)

Ha ennek a hitvallásnak a fényében tekintünk végig Szőnyi pályáján, kirajzolódik művészi magatartásának lényege, összhangban a Gresham-kör esztétikájával: kívülállás a hivatalos művészet körein és eszméin, ugyanakkor elhatárolódás az európai és magyar avantgarde irányzatoktól. Werner Hofmann-tól kölcsönözve a kifejezést, a Gresham művészei a "visszavonultság világait" választották (2), ami nem jelent lemondást az értékekről, sőt a kvalitás mindenek feletti tisztelete vált esztétikájuk alapvonásává. Érdemes elgondolkozni, milyen művészi értékeket hozott létre a Gresham-csoport a két világháború közötti időben. A magyar művészetnek ahhoz a hagyományához nyúltak vissza, amelyik Szinyei és a nagybányaiak révén eredendően nemzeti művészetet teremtett, ugyanakkor általuk kapcsolódott be festészetünk az európai áramkörbe. A Gresham művészei e hagyományhoz hűen mindenképp ragaszkodtak a festészet "látásból való származottságához". Hová jutna a festészet, ha nem akarna ábrázolni? - tette fel a kérdést Bernáth Aurél 1940-ben egy, az absztrakt festészetről szóló dolgozatában. Ő fogalmazta meg több helyen elméleti írásaiban a Gresham-kör esztétikai viszonyát az avantgarde-hoz. Elismerte, hogy a századelő lázas történelmi korszaka ad magyarázatot a művészet mindenáron való újat keresésére, de az egymást váltó avantgarde mozgalmakat az érzések zűrzavarához hasonlította. Az absztrakt művészet legnagyobb hibájául azt rótta föl, hogy: "Parcellázódott az ősi egység, ami a művészetet művészetté tette, s annak csak egyes elemeit ültették trónra, a szavak csillogó kárpitját húzva a falra, a zsámoly mögé." (3) A Greshamkör művészei mindenképp meg akarták tartani az elveszni látszó klasszikus egységet. Kifinomult, érzelemgazdag festői szubkultúrát hoztak létre, értékrendjükben fontos helyen állt a humánum, a mesterség szeretete. A művészet kiinduló pontjának mindenképp a természetet tartották, hiszen nézetük szerint a valóság összehasonlíthatatlanul gazdagabb forrás, mint a képzelet. Ebben az emberközeli művészetben fontos szerepet játszott a grafika. A szénnel, pasztellel rajzolt, aquarellel, gouache-sal festett kis képek végeérhetetlen változatosságban, mély érzelmi átéléssel mutatják be a szűkebb környezet, a "kisebb világok" rezdüléseit. Nem véletlenül nevezi a szakirodalom a Gresham-kör művészetét "posztnagybányai" stílusúnak, bár tisztázandó, melyik Nagybánya volt az, amihez a későbbi nemzedékek visszanyúltak. Az alapítók, a "nagyok" generációjához, akik eljutottak a látványfestészet impresszionizmussal rokon formáihoz, de mégsem lettek a szó francia értelmében impresszionistákká, és hamar elértek saját akadémiájukig, vagy a "neósok"-nak nevezett második generációhoz, akik igen korán szembefordultak az alapító mesterek elveivel? A harmincas években született művek tanúsága szerint a Réti István és Lyka Károly által kialakított Nagybánya-kép hatott legmélyebben a későbbi nemzedékekre. Rétiék ebben a szellemben hajtották végre 1920-tól a Képzőművészeti Főiskola reformját, mércének és példának állítva Ferenczy Károly művészetét. Szőnyiék elfogadták Nagybánya jelszavát: a művészet forrása a "természet és az érzés". Ez az alapelv nagyon jól megfelelt befelé forduló, passzív világszemléletüknek. "Szőnyi István par excellence aquarellista. Színeinek könnyed kiáradásában minden ecsetvonás látható marad, szemünk kétszeres örömére, mely a kép térbeliségén belül, keletkezésének időbeli folyamatát és a festői technika lüktető dinamizmusát is végigkövetheti." (4) A grafikai lapok Szőnyi művészetében festői kísérletek színhelyei. A rézkarcok az atmoszféraábrázolásban, a gouache-ok, aquarellek a fény-szín egymásrahatásának vizsgálatában játszottak fontos szerepet. A színes lapokon nyomon követhetjük, hogyan jár körül egy-egy problémát, hogyan közelíti meg a témát több és több változatban. Fáradha43