Köpöczi Rózsa: A grafikus Szőnyi – akvarellek és goauche-ok (PMMI, Szentendre – Zebegény, 1994)

Szőnyi anyaghoz való szenvedélyes viszonya, a festői technika kérdései (Technika)

Németh Lajos anyagelvű művészetnek tartotta Szőnyi festészetét. Ez az anyagelvűség nemcsak témában, szemléletben, a valósághoz való viszonyban mutatkozott meg, hanem a művek míves kivitelezésében is. Ha végigpillantunk Szőnyi élettörténetén, könnyen találunk magyarázatot a technikai problémák iránti mély érdeklődés kialakulására. Sokan feljegyezték róla anekdotaszerűen, de önéletírásában is megemlíti, hogy középiskolás korában szenvedélyesen foglalkozott kémiával. Az alkimisták kíváncsiságával kutatta a különféle anyagok titkait. A nem túl jól tanuló középiskolást jószerével a rajzoláson és a vegyészeten kívül más nem is nagyon érdekelte. Zsuzsa lányához 1956-ban írt egyik levelében felidézte gyermekkorának azt a fontos élményét, amikor először került kapcsolatba a kémiával. "Mikor a legnagyobb lelki válságaim voltak, hogy engem a sors egy ilyen haszontalan tehetséggel áldott meg, mint a festői tehetség, amivel embertársaimnak nem lehetek a segítségére, akkor éppen a hatodik reálba kerültem, s a kitűnő Reichenhaller tanította a kémiát. Az első órán behozott az osztályba vagy tíz-tizenkét kémlőcsövet, melyekben más és más saft volt, mind jóformán víztiszta. Akkor különböző üvegekből különböző saftokat töltött a kémlőcsövekbe, melyek abban a pillanatban a leggyönyörűbb piros, kék, lila, sárga színűek lettek. Tehát színeket varázsolt elő. Rámnézve ez a látvány sorsdöntő volt; annyira tetszett, hogy elhatároztam...kémikus leszek! És tényleg, évekig foglalkoztam a legbuzgóbban kémiával." (2) Ez a korai elkötelezettség, az anyagok iránti mély vonzalom tette megalapozottá mesterségbeli tudását. Később a Képzőművészeti Főiskola tanáraként professzori szinten adta tovább növendékeinek ebbéli ismereteit. Nem véletlen, hogy Szőnyi István kezdeményezésére és szerkesztésében született meg 1941-ben a "Képzőművészet iskolája" című könyv. Szőnyi írta a "Rajz"-ról és a "Festőtechnikák"-ról szóló fejezeteket. Az írások a középkori receptkönyvek szellemét idézik, melyek a nehezen megszerzett tudást, tapasztalatot, technikai ismereteket voltak hivatva továbbadni. Előképei lehettek: Theophilus Presbyter "Schedula diversarum artium"-jától, Anonymus Bernensisnek a miniatura-iniciáléfestőknek és könyvkötőknek szóló szakkönyvecskéjén, Maestro Antonio de Pisa traktátusán át az athos-i festők normatív szabályokat összegző kézikönyvéig bármelyik. De milyen szerepet szántak a szerzők a XX. század közepén egy festőknek szóló receptkönyvnek? "Ez a könyv az alkotó és az eszköz között támadt szakadék áthidalására íródott, útmutatással szolgálva bizonyos anyagismeret és egynémely technikai fogás megszerzésére. Ha elérjük általa azt, hogy a művészek jobb anyagokai és jobb technikával dolgozva műveiket maradandóbbakká teszik, úgy munkánk nem hiábavaló." - írta az 1941-es előszóban Szőnyi István. (3) Nosztalgiával idézi fel a régi festőműhelyek szellemét, ahol a művészek maguk készítették a különféle anyagokból a festékeket. így érthető, hogy minden festő már az első években megtanulta azt, hogy melyek a jó, s melyek a rossz anyagok. A festéktörés, dörgölés, keverés lassú és hosszadalmas munkája közben töviről-hegyire megismertek minden munkafolyamatot, a lakkozást, a színek viselkedését a vásznon, a kötőanyagok különbözőségét. Szőnyiék receptkönyve is részletes útmutatót ad ahhoz, hogyan fogjunk a munkához, milyen anyagokat, szerszámokat vásároljunk, hogyan készítsük elő a festőalapot, hogyan keverjünk jó emulziókat. Azután olyan érzékletes és zamatos leírások következnek minden egyes szín és színt megtestesítő anyag eredetéről, tulajdonságairól, használhatóságáról, mintha egy színdarab szereplői lennének, sajátos karakterükkel jóval túlmutatva "szervetlen" mivoltukon. A festő kezében már szellemi sugallatok, gondolatok megtestesítőivé válnak, pszichológiai, ikonográfiái, szimbolikus mondanivaló hordozóivá. "A szín nemcsak a szem, hanem a festő tapintása számára is vérbeli anyag..." - jegyezte meg egy helyen Kállai Ernő (4) 33