Tragor Ignác: A váci múzeum gyűjteményeinek leíró lajstroma (Vác, 1912)

I. Általános rész - VÁC ÉS VIDÉKÉNEK ŐSKORA

A La Ténekorí műveltség. A sarkantyú. A La Téne korszakot — főkép a kardok és a fíbulák formái alapján — korai, közép és késői La Téne-korra szokták osztani. A La Téns-korban urnasírokkal és verembe való temetkezéssel találkozunk. Az urnákat kővagy faburkolattal veszik körül és felíbük az elhunyt rangjához képest kisebb-nagyobb halmot emelnek. A gyakrabban találhajó csontvázsírok soros rendben, leginkább a hegylábak tövében fordulnak elö. Az elköltözött harcosnak sírjába teszik kardját, de nem ép állapotban, hanem kelta szokás szerint összehajtogatva, vagy megcsonkítva, hogy épen ne kerüljön a sírt feldúló ellenség keze közé. Ezenkívül kardkőtő-lánc, lándzsa, kés és pajzs szokott a férfi sírjának melléklete lenni, a nők sírjába nyakés karpereceket, valamint pasztából készített színes győngyökőt helyeztek. Áldozó helyek gyanánt a kelták szentelt berkeket választottak a hol az allati és emberi véráldozatokat papjaik, a druidák, végezték. Ok jósolták meg a jövőt „és hirdették a lélekvándorlás tanát ís. A kelták, lovas nép lévén, meghonosítják a sarkantyút ís, a minek első példánya a közép La Téne-korban, — Kr. e. mintegy a III. században, — jelenik meg. A kelták félezer évre terjedő uralma hazánkban a római hódítás által ér véget. Ezzel be ís fejeztük Vác és vidéke őskorának történetét és városunk archaelogíája második fejezetének, a történelmi időknek tárgyalásához fogunk. • •• — 50 .—