Tragor Ignác: A váci múzeum gyűjteményeinek leíró lajstroma (Vác, 1912)

I. Általános rész - VÁC ÉS VIDÉKÉNEK ŐSKORA

Az agyagművesség. A ruházat. karimával látták el, hogy az ezáltal keletkezett mélyedésbe a hüvelyujj jobban belefeküdjék. A díszítések egyéb motívumai és az edények formái úgyszólván egész Európában egyformák ugyan, de hazánkban a bronzkori edények ornamentikájában egy új és jellemző elem, a spirális díszítés jelentkezik. E mellett az edényeket sok esetben füsttel feketére színezték, vagy grafittal fényes feketére csiszolták, a legőblősebb részeken dudorokkal és púpokkal látták el és tökéletesítették a neolíth-korí mészbetétes edények ornamentikaját ís. A méretek az edények rendeltetéséhez képest váltakozók. Ismerünk edényeket, amelyek gyüszünél alig nagyobbak és ismerünk olyanokat, a melyek űrtartalma másfél-két hektoliterre rúg. Az előbbiek gyermekek számára játékul, az utóbbiak mag- és élelmiszerek tartására hombárok gyanánt szolgáltak. A roppant változatos és nagyszámú alakok kőzött ismerünk talakat, füles korsókat, csészéket, temetkező urnákat és egyfülü merítőket. Ezekhez még az orsógombok és a szövőszék-súlyok hosszú sora csatlakozik. A bronzkori ember agyaggal tapasztotta kí rőzséből font házikója falait, valamint tűzhelyét ís. Készített ezeken kívül játékul szolgáló apró állatalakokat gyermekei számára. Ezek házi állataínak, a disznónak és a szarvasmarhának utánzatai. Készített továbbá nyakba való gyöngyöket, sípokat és ezekhez hasonló kisebb tárgyakat ís. Ha nem ís maradt reánk a bronzkori ember ruházata, mégis föltehető, hogy ebben a tekintetben ís a kőkori állápothoz képest haladásnak kellett lennie. A bronzkori őslakó nemcsak állati szőrmékkel ruházkodott már, de tő— 42 .—