Tragor Ignác: A váci múzeum gyűjteményeinek leíró lajstroma (Vác, 1912)

I. Általános rész - VÁC ÉS VIDÉKÉNEK ŐSKORA

kori emlékek száma szerfölött nagy s miután láttuk, hogy a Vörös- és Középtenger vízében élő kagylóknak héjaiból készült ékszerek még hazánkba is eljutottak, bízvást feltehetjük, hogy a neolíth-korí ember messze földekre kiterjedő kereskedelmi összeköttetéssel is bírt. Csereeszközül állatbőrök és rabszolgák szolgálhattak. Az emberi élet története városunk területén ezzel az ujabb kőkorszakkal veszi kezdetét. A kőkori népesség legtöbb emlékét két várszerű lakóhelyen találjuk. Egyik a Pogányvár, másik a Csőrőghegy. Nem ugyan a váci határban, de közvetlen szomszédságunkban a Vácduka és Rád kőzött határt vonó Bángorhegyen találjuk a harmadik őstelepet, melyhez a szintén közelfekvő Dunakeszi és Dunabogdány ős-telepei járulnak és a szórványos lelőhelyek egész raja csatlakozik. így Sződ, Váchartyán, Vácbottyán, Váckísújfalu, Galgamácsa, Galgagyőrk, Galgahévíz, Orszentmíklós és Veresegyháza. (Arch. Közi. Ujf. VIII. kötet II. füzet 7. Arányi Lajos dr. jelentése. Részletes ismertetésüket adja Nagy Géza Budapest és vidéke az őskorban című nagyértékű tanulmányában. Budapest régiségei VIII. 98—ÍCO.) Az Alsópetény határában fekvő Stajerka-puszta szántóföldjeiről sok kovanyílcsúcs és különböző kőeszköz került tfj. cAndreánszky Istbán báró gyüjeményébe és általa a Földtani Intézetbe. í darab obszidián nyílhegyet és 9 darab kovaszílánkot, ugyancsak az ő ajándékából az első szoba I. szekrényében I. sz. a. őriz muzeumunk. Egy csiszolt kőbalta Bujákról is került muzeumunkba. (U. o. 78. sz. a.) A szomszédos Nógrádverőcéről és Osagárdról, valamint a közeli Nagyoroszi-, Nézsa-, NógrádVácvídékének kőkori emlékei. — 23 .—