Tragor Ignác: A váci múzeum gyűjteményeinek leíró lajstroma (Vác, 1912)

I. Általános rész - VÁC ÉS VIDÉKÉNEK ŐSKORA

A kőkori ember tápláléka. Eszközei. hely felé. Hogy a gabonanemüeket ismerték és művelték, azt igazoltnak látjuk a telepeken található elszenesedett magvakkal; hogy lent vagy kendert termesztettek és ennek szálaiból szövetett készítettek, bizonyítják az agyagból és kőből készült orsónehezékek, a szövőszéksulyok és az a körülmény, hogy sokszor találunk olyan edénytöredékeket, a melyeknek falára durva szövet van lenyomva. Állati bőrökből álló ruházatukhoz tehát már a kender vagy a lenből durván és kezdetleges módon megszőtt vászon is hozzájárulhatott. Ebből készíthették nyári sátraikat is, míg a telet a fentebb leírt kunyhókban töltötték. A csiszolt kőkorbelí ember főtápláléka elejtett vadak husa volt, ezek mellett szerette a halat, a bárányt, a sertést, a madarakat, megette házi állatját, hűséges kísérőjét, a kutyát ís. Emez állatok csontjaival és a szarvasmarháéval sűrűn találkozunk a tüzelő-padok hamurétegeíben. Hogy a csontvelő ís kedvenc eledele volt, tanúsítja az, hogy a velős csontokat vagy hosszában felhasította, vagy apró darabokra törte, hogy tartalmát kiszedhesse. Gabonanemüek lisztjével ís táplálkozott a csíszoltkő-korí ember. A magvakat nagyobb lapos kövekből készített őrlőkővein egy más, rendesen hengerídomu kisebb kővel durván megőrölte és az így nyert daraszerü lisztből bizonyára kenyeret sütött. Szerette a gyümölcsöt ís, melyet télvíz idejére megaszalt, megette végül a folyami kagylót (Unío píctorum) ís, melynek teknőít számtalan neolíth-korí telepen sokszor szekérszámra lehet gyűjteni. Védő és támadó fegyvereinek anyaga a kő és a szarvasagancs volt. E célra a kövek kő— 18 .—