Tragor Ignác: A váci múzeum gyűjteményeinek leíró lajstroma (Vác, 1912)

II. Leíró rész - Első szoba

ELSŐ SZOBA 63. Kis TEJESKANCSÓ, füle letört. 64—65. KENYERES TÁNYÉR fehér porcellánból fonatszerűen lyukacsos peremmel, közepén szines virágdísszel. 66. GYÜMÖLCSTÁL lyukacsos peremmel, kék díszítéssel. 67. LAPOS TÁNYÉR porcellánból, zöld szőlőlevél koszorúval. A bécsi porcellángyárat 171ô-ban a holland Du Paquier alapította. Működési ideje 5 korszakra oszlik : Az I. szak (1718—1744.) tartama alatt az alapitó magánvállalatában a meiszeni fejedelmi gyárból elcsalt Stenzel és Hunger vezették. Az aránytalan üzemköltségek miatt kitűnő gyártmányai dacára még Stenzel fizetését sem birta fedezni, aki e fölötti elkeseredésében a gyár 15000 forint értékű készletét megsemmisítette s megszökött. A gyártás titkát Du Paquier nem ismervén, hosszas kísérletezés után egy silányabb, saját találmányú porcellánanyagból készítette edényeit. Az 1. szak edényei sárgásfehér anyagúak, XIV. Lajos korabeli ízlésűek, a díszítésnél néha kínai motívumokat is használtak. Jellemző rajtuk egy rézvörös vasoxyd festék alkalmazása ; gyárbélyeg még nem volt. A II. szak [1744—1784.). A gyár 1744-ben már a bukás szélén állt, miért is Mária Terézia 45549 forintért az állammal megvétette, mely időtől egész megszűntéig állami intézet volt. A II. szak idejében a gyártmányok meiszeni minták után rokokó Ízlésben, később sévresi mintára készülnek. Gyárbélyegül méhkashoz hasonló osztrák cimert használtak eleinte bemélyitve, később kék festékkel a máz alá festve s beégetve. III. szak (1784—1805.) A gyár Sorgenthal vezetése alatt világhírű lesz. Az edények kiváló gonddal készülnek, a gyárhoz műipariskolát csatolnak, melyben a művészeket és munkásokat a művészi akadémia tanárai oktatják.