Tragor Ignác: Vác vára és képei (Vác, 1906)

III. Vác vára a török uralom idején

III. Vác vára a török uralom idején. A mohácsi vész után viszontagságos idők következtek Vácra, mert szomszédos fekvésénél fogva a főváros ellen irányuló minden hadműveletnek útjába esett. Akár török, akár keresztény részről történt a hadjárat, az út Buda felé a legtöbbször a szerencsétlen Yác városán vitt keresztül. Vára magában is, mint erősség, fontos szerepet játszott úgy a török foglalások kezdetén, mint azok későbbi folyamán. A törökök első rohamait Brodarics István erélyesssége következtében sikerrel kiállotta. Brodarics 1537-től 1539-ig ült a püspöki székben és megerősítette a várat, melynek birtokáért eleinte csak az ellenkirályok versenyeztek. De bizonyára ő előtte is történt intézkedés a vár megerősítésére, mert Evlia Cselebi azt mondja, hogy Yác várát II. Lajos király 1515-ben építette.

1 Valószínű azonban, hogy ez évben a török fogadásának előkészületére királyi parancsból vagy országgyűlési rendelkezésre megerősítették a várat és ezt Evlia Cselebi a vár építésével téveszti össze. A XVI. és XVII. századok viharaiban sokszor jutott Vácnak fontos szerep, birtokáért sok vér folyt a török meg a magyarok részéről, sok szó esett róla a diplomáciai alkudozásokban is. Anélkül, hogy e két század részletes történetébe ereszkedném, elmondom azokat a mozzanatokat, amelyek különösen Vác várára vonatkoznak. Már 1537-ben s épen Vácon

2 kezdték meg az ellenkirályok azokat a békealkudozásokat, amelyek a Nagyváradon 1538. évi február hó 24-én megkötött békére vezettek. E szerződés értelmében I. János királynak 1540 július hó 21-én bekövetkezett halála után I. Ferdinándot illette az egész ország. Minthogy azonban János párthívei az országot Ferdinándnak átadni vonakodtak, Ferdinánd fegyveres erővel akarta a nagyváradi szerződéssel szerzett jogait érvényesíteni, 1 Magyarországi utazásai 387. 2 Podhracky József, Eredeti két magyar krónika, 29. Károlyi Árpád, Adalék a nagyváradi béke s az 1536—1838. évek történetéhez 81—83. és A nagyváradi béke okmányai XVIII., XX—XXII.