Ikvai Nándor (szerk.): Bél Mátyás Pest megyéről - Pest Megyei Múzeumi Füzetek 10. (Szentendre, 1977)
II. rész. A megye leírása járásonként - III. fejezet. A pilisi járás
máccsal, illő kísérettel János cseh királyhoz küldte, hogy a nővérei közül egyiket adja hozzá feleségül. János cseh király a követséget barátságosan fogadta, s a nővéreit a Lucelburgi tartományból megbízható követekkel kihívatja. A nagyobbiknak Mária, a kisebbiknek Beatrix volt a neve. Közülük még az egyik sem érte el a 14. életévét.” „Bátyjuk hívására a két lány kíséretével együtt június 20-án érkezett Prágába. A lányok megérkezése utáni 4. napon a királlyal és a királynővel együtt ők is a királyi udvar kolostorába mentek, ugyanis akkor ünnepelték e hely alapítója nevének évfordulóját. Itt megjelentek Magyarország követei, és előhozakodtak kérésükkel, s kérték meghallgattatásukat. A kérésükhöz János király hozzájárul, s szabad lehetőséget ad nekik, hogy a nővérei közül az egyiket kiválasszák. Ott álltak tehát a magyarok, miután kívánságaikat meghallgatták, (magam is jelen voltam s láttam) a két lánnyal szemben, s arra törekednek, hogy a szüzek kedves arcát tüzetesen megvizsgálják éles szemekkel, s hangtalan gondolattal testük adottságait kielemezzék, járásukat leírják és pontosan kikutassák, hogy melyikük a választásra méltóbb.” Csak csodálni lehet, hogy a császár lányai tűrték a jegyesválasztásnak e szokatlan módját. Aztán folytatja: „Végül azt kérik, hogy a fiatalabb lányt, Beatrixet adják nekik Magyarország úrnőjéül és királynőjéül. Ebbe János beleegyezik és szerencsekívánatait fejezi ki. Azután a leányt a templomba vezetik, majd a királyi udvarban a Boldogságos Szűz főoltára előtt, a távollevő Károly számára törvényes jegyesül adják a jelenlevő magyar főurak kezéhez. Két harang szól és a szerzetesek szintén jelenlevő testületé messzecsengő hangon énekel, s te deumot mondanak. Nem sok idő múlva aztán Károly király ünnepi követei e zsenge hajadont Morva- és Magyarország határán ünnepélyesen fogadják és Magyarországra vezetik, és november 18-án meg is koronázzák. Ugyanezen alkalommal mindjárt Magyarország királyával a menyezgő ünnepélyes szertartását is megrendezik. Add Isten, hogy gyarapodjanak, együtt öregedjenek meg szerencsésen, akiket összekapcsoltál, őrizd meg minden szomorúságtól.” Ezeket mondja ő, s mi nem illetéktelen helyen hivatkozunk rá, hiszen könnyen el lehet képzelni, hogy a menyegző ünnepnapjai, legalábbis az utána következő mulatság. Visegrádon ment végbe. E házasság különben a Károly számára rövid ideig tartott, mert Bonfini szerint (Dec. II. IX. könyv. 318. o.) alighogy befejezte az esztendőt a férjével a királynő. De térjünk vissza a vár történetére. 89