Ikvai Nándor (szerk.): Bél Mátyás Pest megyéről - Pest Megyei Múzeumi Füzetek 10. (Szentendre, 1977)

II. rész. A megye leírása járásonként - II. fejezet. A kecskeméti járás

5. Nagy-Káta, a nagy kiterjedés miatt nevezik így. Az előbbivel szemben fekszik, egy ágyúlövésnyire, ugyanazon a mezővonulaton napkelet felé. Itt hasonlóan bőséges a gabonatermés. Egykor a Kátaiaké volt, akik közül az utolsó Kátai Ferenc révén 1663-ban Keglevits Miklósra szállt át. Dél felé esik tőle a Farmos-puszta, a Jeszenák János örököseié. Ez egy hatalmas pusztaság, vetésre és legelőnek alkalmas hely, mégpedig apró, sűrű s a mocsaras vízzel áztatott fűvel. Nem csekély része homokos és terméketlen talaj.

N agykáta régtől fogva lakott, földesura Kezlevich gróf. Van 91 jobbágya (20 örökös és 71 szabad költözésül, és egy jobbágytelken élő nemese. A 92 név szerint feltüntetett háztartásfőt követi a falu kovácsa, a mészárszék bérlője és a molnár. A falu lakossága magyar.

6. János-Hidja, amelyet általában János Hidá-nak írnak, talán attól a hídtól, amely itt összeköti a Zagyvát. Ennek a jobb partján fekszik, egy magyar mérföldre Nagy-Kátán túl kelet felé; sík vidék, igen jó gabonatermő. A premontrei atyák birtoka, akik a falut Jánoshidi prépostságnak nevezik. Ma a nevén kívül ebből semmi sem maradt fenn; a rendfőnök azonban nagy igyekezettel próbálja felújítani. A környékbeli lakosok fogadalomtétel céljából sokan felkeresik Keresztelő Szt. János ünnepén.

Jánoshida régtől fogva lakott, a premontrei rend a helység földesura. Van 41 jobbágya (3 örökös és 38 szabad költözésül, négy zsellére, akik sarlóval és kapával keresik kenyerüket; továbbá egy jobbágytelken élő nemes embere. A 46 összeírt családfő közül 43 magyar, kettő szlovák, egy német.

7. Szele a Tápión túl egy mérföldnyire keletre húzódik. Halmok között, a mocsárnál fekvő kis falu, szerény épületekkel. A földje azonban kövér és termékeny. A Dubravicky család leszármazottai a földesurai: a Batikiak, a Rádaiak, a Motsáriak és a többi.

Szele 1724-ben települt, földesurai a Battik, Komjáthi, Mocsári, Tercsy családok, tőlük vette zálogba Bűz János szolnoki kapitány. Van 8 jobbágya és 10 zsellére, mind szabad költözésűek és magyarok.

8. Ahány az előbbitől (Rékástól) délre egy mérföldnyire, Szolnokhoz közel, tágas síkságon. A Balogh családé.

Ab ony régtől fogva lakott, földesurai galántai Balogh János és István. Van 55 jobbágya (16 örökös és 38 szabad költözésű és egy özvegy). Lakói magyarok.

9. Irsa, az azonos nevű család birtoka a Szolnokra tartó pesti királyi úton. Pesttől kb. négy mérföldre esik keletre, s ugyanennyire Kecskeméttől téli napnyugatra. Tágas síkon fekszik, a talaja homokos és mocsaras, de nem terméketlen. Magyarok lakják.

81