Ikvai Nándor (szerk.): Bél Mátyás Pest megyéről - Pest Megyei Múzeumi Füzetek 10. (Szentendre, 1977)

II. rész. A megye leírása járásonként - I. fejezet. A váci járás

46. Aszód, Bagtól északra fekszik, egykor Osthmach-nak nevezték, a Pochuk család okleveleiben meg Aszú-nak. Zsigmond egy szépen kiállított oklevelében ezt a falut és egyéb jószágot a nemesi kiváltsággal együtt a Pochuk családnak adományozta. Most Podmaniczky Jánosnak, egy igen kiváló férfinak, mint az Osztroluczki család örökösének tulajdona. Lejtős domboldalon fekszik a Galga mentén, nyilvános postaállomással. Dolgukat szorgalmasan végző szlávok lakják. Az egyébként város módjára népes lakosságú falut elsősorban a Podmaniczky által építtetett, s a kor ízlésének megfelelően szépen kiképzett földesúri lak ékesíti. Ez az egyáltalán nem szűkös épület két szárnyra oszlik, mind a kettő tágas, minden kényelmet biztosító szobákkal. A két szárny közötti részen foglal helyet a sok vendég befogadására alkalmas ebédlő. A többi a sok lehetőséget adó városi majorhoz tartozik. Valóban, ennél kellemesebb lakóhelyet nehéz elképzelni, mert gyönyörű a kilátás is és egészséges a levegője. A falunak jutó határ szűkös a lakosok számához képest, de a gabonát és a bort megtermi. A legtöbb embernek azonban a szomszédságban fekvő ,,praedium”-nak nevezett puszták adnak bőségesen módot a gazdálkodásra, az otthoni föld szükségében. Persze, ezért fizetniük kell. A falu határában sok völggyel tarkázott dombos terület van, a dombok tetején szerte erdővel. Templom is van itt, amelyet Podmaniczky építtetett.

Aszód régtől fogva lakott település, földesura Podmaniczky János. Van 31 jobbágya (21 örökös, kilenc szabadon költöző és egy özvegy), továbbá tíz házas zsellére (öt örökös és öt szabadon költöző), ezenkívül ínyolc házatlan zsellére (három örökös, négy szabadon költöző és egy özvegy). A 49 úrbéres háztartáshoz csatlakozik még hat nagy szegénységben élő zsidó család, továbbá két jobbágytelken gazdálkodó nemes család, egy szabados özvegye, a postamester, egy ispán, egy csizmadia és egy szűcs. Az összeírt 62 családfő közül 30 magyar, 26 szlovák, 6 zsidó (német) jnevű.

47. Versek, az aszódi dombokon túl egy mérfölddel, azon a tájékon, ahol e vidék magasabban fekvő területe sík mezőbe végződik és a Zagyva folyó választja el Heves megyétől. Mivel a domb alatt fekszik a falu, innen kapta a nevét, és az egyik oldalon Nógrád, a másikon Heves megyével határos. A határa változatos, dombos is és sík is, de ez utóbbi ki van téve a víz áradásainak. Szintén Podmaniczky János birtoka.

V er s e g régtől fogva lakott. Földesurai: Kákonyi János, Podmaniczky János, Győry János örökös jogon; Berkes András és Káló János pedig zálogjogon. Van 12 örökös és 9 szabadon költöző jobbágya; három örökös és hét szabadon költöző zsellére, meg egy özvegy zsellére. A 32 háztartásfő közül 26 magyar, hat szlovák nevű. Az összeírás név nélkül megemlít egy kovácsot is. Van egy szárazmalma.

74