Ikvai Nándor (szerk.): Bél Mátyás Pest megyéről - Pest Megyei Múzeumi Füzetek 10. (Szentendre, 1977)
II. rész. A megye leírása járásonként - I. fejezet. A váci járás
arra, hogy a végső pusztulásból újra életre keltsék az egyházi és a világi épületeket. És már annyira kiépült és népes lett Vác, hogy vetekszik az országszerte előforduló csinosabb városokkal. „A püspöki palotán és a kanonokok házain kívül a dominikánusoknak és a piaristáknak is van itt kolostoruk. Az előbbieket Kollonits, az utóbbiakat Dwornikovits telepítette be a városba. A ferencesrendieknek a Dunaparton nagyszerű monostort és templomot létesített Koháry István országbíró”, amint Turóczi László említi. A város gyarapodását elsősorban az évi vásároknak köszönheti, amelyeknek nagy a híre. Elsősorban marhakereskedők jelennek meg igen nagy számban. Személyesen néztük meg azt a városon túli 3000 lépésnél is tágasabb síkságot, marhákkal telítve, s ezeket két nap alatt a marhakereskedők mohón vásárolták fel, hogy a harmadik napra egy szál sem maradt belőlük. A vásárokat pedig Virágvasárnap, Sarlós Boldogasszony napján, Gál napján és végül a karácsony előtti héten tartják. A város fekvése kedvező és sok lehetőséget nyújt, mert egyrészt a Duna emelkedettebb, szilárd partján települt meg, másrészt termékeny, a fölművelés számára alkalmas szántóföldek övezik. Nyugaton és északon hegyek koszorúzzák, szép kilátást nyújtva. Ezek közül a Naszályt már említettük. Ott, ahol szelídülnek, folytonos sorban szőlőt táplálnak, amely olyan nemes bort terem, amit a gyógyborok közé lehet sorolni. A szőlőtermő dombok és a Duna között kelet felé síkság nyúlik ki, amelyen sok csata zajlott le, s ahol még inkább kitágul, falvak népesítik be. Szerencsésnek mondhatjuk most Vácot, mivel jó az éghajlata és a talaja is, ha nem pusztítanák gyakori tűzvészek. Az alacsony kis épületek ugyanis, amelyek náddal, szalmával vannak fedve, ha egyszer a láng beléjük kap, széltében-hosszában tovaterjesztik a tüzet. Emlékszünk arra a minap megesett tűzvészre, amely nagy kárt okozott a polgároknak, de ez egyúttal az építkezésben figyelmesebbé és óvatosabbá is teszi őket. Már vannak ugyanis, akik a házaikat fából, jól kimunkált tetővel, sőt cseréppel fedik és magas falakat húznak, ami a szomszédból érkező tüzet megállítja. Vác Pesttől négy mérföldnyire terül el téli napnyugatra. Most mi neki, az oly sok csapás, sőt mondhatni végpusztulás után életre keltett városnak, folytonos gyarapodást kívánunk. c) A VÁCI JÁRÁS FALVAI Ismertetjük a járás falvait abban a sorrendben, amelyben e vidéken megtelepültek. Sok említésre méltó akad közöttük. 1. Először Thura tűnik fel, tehetős falu a Galga folyó déli partján, sík, de déli irányban kissé emelkedettebb területen fekszik, egé63
