Ikvai Nándor (szerk.): Bél Mátyás Pest megyéről - Pest Megyei Múzeumi Füzetek 10. (Szentendre, 1977)
II. rész. A megye leírása járásonként - I. fejezet. A váci járás
14. § A Vác birtokáért folyó nagy csata leírása Hosszú lenne felsorolni azokat a kisebb csetepatékat, amelyeket a váciak vívtak. De el kell mondani, hogy kerül végül is Vác a hatalmunkba. Amint Bécs megkísérelt ostroma után a törökök ügye hanyatlani, a mienk pedig itt-ott szerencsés fordulattal erősödni kezdett, a vezérek azt javasolták, hogy Esztergom elfoglalása után most már meg kell tisztítani a Dunát az ellenséges megszállóktól, s utat nyitni Buda ostromára. Visegrád késleltette ennek az elhatározásnak a végrehajtását, de azt aztán a mieink páratlan vitézséggel elfoglalták, s Vác maradt, amelyet el kellett ragadni az ellenségtől. Hogy ehhez ne tudjanak a mieink hozzákezdeni, a budaiak 8000 főnyi csapattal elindultak, miután Visegrádról lemondtak. Esztergomnál volt a császári sereg egy része téli szálláson, itt harc keletkezett, amely a császáriak győzelmével végződött, és alkalmat adott Vác megtámadására. Wagner választékosán szól erről a vállalkozásról és az igen kemény csatáról, úgy, hogy jónak látjuk az ő szavait idézni: (Lipót története IX. könyv 636. o.) „A veszedelemből (Esztergomnál) kikászálódva a Lotharingiai menet közben az ezredeket felszereléssel együtt Váchoz rendeli, hogy ott az átkelést biztosítsa. Maros falunál, az igen nehéz és cselvetésre alkalmas úton Mercy és Heister a szemben talált ellenséggel történt kisebb összecsapás után, az erdő irtásával, s az útnak az ágyúk szállítása céljából való elegyengetésével sokat fáradoztak. Ezeket az akadályokat legyőzve, először csak néhány elővéddel, majd az ellenség valódi seregével találták magukat szemközt. A vezérek teljes egyetértéssel indulnak harcba, megfúvatják a kürtöket a jó hangulatban levő katonáknak, s olyan módon állítják fel a csatasort, hogy a jobbszárnyát a Duna-kanyar, a balt pedig a Nógrádra néző heggyel zárják le. Ugyanebben a rendben sorakoztatják fel a második arcvonalat is. Lodront a segédcsapatokkal a poggyásznál hagyják. Középen Staremberg, Badeni Lajos és Gondola; a jobbszárnyon szintén Staremberg Miksa salinói herceg; a balszárnyon Taffi, Scherffenberg és Neuburgi Lajos dirigálnak. Két órával dél előtt a hely egyenetlenségeihez képest kialakult az arcvonal. Jobbra egy domb állott, amelyet ha az ellenség hatalmába kerít, egyrészt kettévágja az arcvonalunkat, másrészt fokozottabban kiszolgáltat az ágyúinak. Előbb a mieink fokozott tüzeléssel eltávolították a nem nagy ellenállást tanúsító ellenséges csapatokat; a törökök pedig először megrendítették a mi csatasorunkat, miután először féktelen sípolással, majd kirántott karddal, s barbár üvöltéssel különösen a Taffi ezredre törtek. Az odasiető Lotharingiainak a lova egy dárdától eltalálva összerogyott. Molát, az istálló parancsnokát és a testőrszázad egy altisztjét, 59
