Ikvai Nándor (szerk.): Bél Mátyás Pest megyéről - Pest Megyei Múzeumi Füzetek 10. (Szentendre, 1977)

II. rész. A megye leírása járásonként - I. fejezet. A váci járás

munkával a várost és a várat igen gondosan helyreállíttatta, úgy, hogy ilyen módon az ellenség hirtelen támadásától védhetőnek látszott. Azután az ágyúkat és a régi őrséget elhelyezvén, és a hely védelmét Dobosi Gyögyre bízva, aki azelőtt is parancsnok volt itt, csapatait széteresztve, Újvárra, az állomáshelyére vonult.

11. § A vár sikertelen ostroma a törökök által

A következő, 1598. évben, május 21-én a budaiak megkísérelték éjszakai támadással elfoglalni Vácot, de kudarcot vallottak. Az ellenséget ugyanis módfelett bosszantotta a Győr visszafoglalásáról szóló hír, s mihelyt alkalom kínálkozott rá, megtorlásra gondolt. Az így felhergelt budai parancsnok 2000 gyalogost és 600 lovast a legnagyobb csendben kivezeti a várából (Ortelius, I. rész, 238. o.), s titokban menetelve a napkelte előtti órákban Vác határába érkezik, hogy míg a mieink mit sem sejtenek, a falakra hágjanak, ahogy remélték. Az őrség szerencséjére két magyar szökevény érkezett és ezek figyelmeztették Dobosit a veszélyre, mielőtt még az ellenség megérkezett volna, ö tehát késedelem nélkül felvilágosítja a katonáit, akik 400-an voltak, az ellenség szándékáról, s lelkesíti őket, hogy férfiasán álljanak helyt. Majd az ágyúkat oda irányítva, ahová az ellenség támadását várták, mindenütt nagy rendben őrködve lesték a törököket. Nem kellett hosszú ideig várakozniuk. Azok megjelennek és lábujjhegyen, nehogy észrevétessék magukat, a falak felé sietnek. Ekkor Dobosi 11 nagyobb és 7 kisebb ágyúval egyszerre a sűrűjébe ereszt, s amikor a soraikat rendezve igyekeznek a falakra, ismételt lövésekkel, s nagy veszteséget okozva fogadja a közeledőket. Az ellenség megrémült, látva, hogy a szándékát elárulták, s mert sok elpusztult közülük, kezdett visszavonulni, sőt futásra fordította a dolgot.

Dobosi megelégedett azzal, hogy visszavetette az ellenséget, s őrségével a falak között maradt. Az így megvédelmezett Vác aztán nagy hasznára volt a keresztényeknek, amikor még ugyanabban az évben ismételten hadat indítottak Buda bevételére. Sőt alkalmat adott arra, hogy innen Szentendre szigetére, illetve a Duna túlsó partjára hidat verjenek. (Istvánffy, XXXI. könyv, 744. o.) De akkor is a mieink oltalmára szolgált, amikor az időjárás viszontagságai miatt a Buda ostromától visszavert sereg visszavonult.

Ezután örökös csetepatéi voltak a váciaknak az ellenséggel. Szokás szerint a szomszéd várak őrségei összevont csapataikkal intéztek támadást ellenük, amikor erre alkalmuk nyílt, de a váciak számára többnyire jól ütött ki a dolog. (Ortelius idézett helyén, 253. o.) Sőt,

55