Ikvai Nándor (szerk.): Bél Mátyás Pest megyéről - Pest Megyei Múzeumi Füzetek 10. (Szentendre, 1977)

I. rész - a) A megye általános leírása

Vannak, akik bányakincsek feltalálása reményében nagy költség­gel ástak ezen a hegyen; találtak is általában, s nem is jelentéktelen nyomát az aranynak és ezüstnek, de mégis abba kellett hagyni a ku­tatást, mert nem érte meg a ráfordított munkát. E kísérletek nyomai ma is feltűnnek szerteszét a hegyen, mélyen fekvő kutak, aknákkal kiásott barlangok, s más effélék. Ezek a lakosokat ma is arra csábít­ják, hogy ott kincset keressenek. A hegy alatt van egy savanyú vizű, kiválóan egészséges forrás is. A megye és a többi hegy ettől a hegy­től kapta nevét. Az Abrahám-hegy Pilistől északra majdnem egy mér­­földnyire fekszik, s aztán innen a bogdányi, azontúl pedig a tóth­­falusi hegyekhez kapcsolódik, amiket a lakosok Váradi-hegynek ne­veznek. Szép gerinccel emelkedik ki, középső részén magas fák és árnyas ligetek. A csúcsán egyenes síkság, szerte kövér, gazdag széna­termő rétek bizonyára azért, mert ebben a magasságban bővebben ön­tözik a források. Ott kellemes és gyakori a vadászat a szarvasokra és őzekre. Aztán vágásra alkalmas erdők tartsanak a hegyen lefelé. Ezek alatt jó gyümölcsű szőlőt termő napsütötte dombok. Legalul gyü­mölcsfák terpeszkednek, azután rétek és gazdag síkság, akkora terü­letű, amennyit a mellette elfolyó Duna lehetővé tesz. Nagy gyönyörű­ségre szolgál a vidék látványa, amely a hegytetőről elénk tárul. Mert nemcsak az, ami közvetlenül alatta van, hanem az egész terület 20 mérföldnyi távolságban is belátható. 5. § Erdők, ezek jellege. A monyoródi erdő nevezetessége A magas hegyeken kívül az alacsonyan fekvő erdők is jellem­zőek a megyére. A Naszál hegytől ugyanis egészen addig az útig, amely Pestről Szolnokra vezet, nagy hosszúságban erdők terülnek el. Ezek nemcsak a mélyben fekszenek, hanem a dombokra is felkapasz­kodnak. Ugyanis mindenféle, részben erdős, részben fátlan dombok ékelődnek közbe. E dombokon a szőlő is megterem, de más vetemény, különösen a búza és a rozs nem fog rajtuk, s egyebet sem terem meg, hacsak bő­ven nem szórják be trágyával és többször erősen meg nem szántják. A talaj ugyanis fövenyes és elszórtan kövek borítják. Emiatt a fák csak keservesen kapnak erőre, s így az erdők növekedésének nem kedvez. Ahol a dombok szelídülnek, ritkábbakká válnak az erdők, sőt ami van is, inkább nevezhető bozótnak, mint erdőnek, azért, mivel csaknem mind mogyorófa és más efféle haszontalan cserje nő benne. A földesurak gondoskodásának köszönhető, hogy itt-ott ligetek és ki­sebb erdők virulnak, ők ugyanis tilalmazzák az erdőirtást. Tűzrevalóul is csak azt a fát szabad használni, amelyet a szél kidöntött. Ha ezt a 16

Next

/
Thumbnails
Contents