Ikvai Nándor (szerk.): Bél Mátyás Pest megyéről - Pest Megyei Múzeumi Füzetek 10. (Szentendre, 1977)
II. rész. A megye leírása járásonként - V. fejezet. Később Pest megyéhez csatolt falvak
3000 emberrel együtt elhagyta Budát, és meg sem állt az Érd nevű külvárosig, amely egy mértföldnyire van Budától és amelynek Sárkány Ambrus volt a parancsnoka. Itt történt, hogy a király elvesztette legkedvesebb lovát, egy tiszta fekete, nagyszerű paripát, amelyen addig semmi betegséget sem lehetett észrevenni, most azonban hirtelen élettelenül összeesett. Ezt sokan rossz előjelnek tartották.” Érd később lakatlanná vált, a törökök azonban sáncokkal és árkokkal erősítették meg ezt a helyet, hogy ilyen módon is védjék Budát a keresztények portyázásai ellen, és segítsék a Budára irányuló élelemszállítást. Ennek az erősségnek volt a parancsnoka Hansa bég. Még ma is róla nevezik ezt a helyet, bár a romja is alig látszik már az erődítésnek, amely a Duna partján, lapos helyen állott. Megmaradtak azonban a török templom alapfalai és kecses tornya. A görög szertartású szerbek, akik a magyarokkal együtt a török kiűzése után telepedtek le itt, a maguk templomává alakították át ezt az épületet. Számosán vannak, és kunyhóik hosszú sorban állnak a mély fekvésű folyóparton. Ezért van, hogy már csekély áradáskor is elönti őket a Duna, mégpedig annyira, hogy csónakon kell közlekedniük egymás között. A falu nyugati és déli része magasabb fekvésű és ennek lejtőjén házak épülnek. Itt van a földesúrnak, Illésházy grófnak a kastélya is, a lejtő emelkedettebb részén. Ez az épület dísze a falunak, urasághoz illő pihenőhely, de egyszersmind gazdasági központ is. Négyszögletes, földszintes építmény, de magasabb fekvése miatt távolról emeletesnek látszik. A kastálytól jobbra, de kissé lejjebb áll a néhány évvel ezelőtt épült templom. Innen kezdve ismét dombosra vált át a síkság egészen Földvár felé, de ahol a Dunához közeledik, ott leereszkedik és magas parttal szegélyezi a Dunát. Ennek a dombságnak a belsejében és a szélén egyaránt szántóföldek vannak, melyeknek homokos talaján a rozs megterem. Így érvényét veszti az a szólásmód, mely szerint hiába dolgozik az, aki a partot szántja. A szigeten levő erdőcskén kívül más erdeje nincsen, de van helyette szőleje ugyanott. Ezen a vidéken vannak Potentiana romjai, melyekről a magyarok évkönyvein kívül más forrás nem emlékezik meg. Lazius ezt írja erről: „A magyar évkönyvek Attila történetével kapcsolatban említik Potentianat, melyről minden más forrás hallgat.” A magyar nép hagyománya azonban azt tartja, hogy Potentiana a rómaiak városa volt, és romjai megtalálhatók Theten-ben, melyet a magyarok Adom-nak neveznek. Római feliratok is találhatók ezen a helyen. Nem hallgathatom el azonban, hogy Antoninus szerint valamiféle mezőség volt majdnem ugyanezen a helyen. Vajon ezt nevezték-e később Potentiananak, annak eldöntése nem az én feladatom, de az bizonyos, hogy Lazius összezavarja Tétényi és Adonyt (így írjuk helyesen e neveket), mert ez két teljesen különböző hely. Annyi bizo-163
