Ikvai Nándor (szerk.): Bél Mátyás Pest megyéről - Pest Megyei Múzeumi Füzetek 10. (Szentendre, 1977)

II. rész. A megye leírása járásonként - III. fejezet. A pilisi járás

látva ennek az embernek az ostobaságát, a mellette álló főurakhoz így szólt: Látjátok, hogy micsoda barmok támadják meg a mi és más keresztény uralkodók országait, ha a közügyeket félvállról kezeljük, de amennyiben rajtam áll, igyekszem ezeket a vadállatokat megzabolázni, nehogy szabadon garázdálkodhassanak. Ha más fejedelmek is félretennék a hanyagságukat és a belső egyenetlenségeket, s ugyanezt cselekednék, jól állna a keresztények ügye. Azután megparancsolta, hogy a követet vezessék a szállására. Menj, mondta neki, pihend ki magad. Amikor aztán később a király visszahívatta, közölte vele, hogy menjen haza és jelentse urának, hogy másikat küldjön helyette, aki el tudja látni követi tisztét. így kényszerült szégyenszemre viszszatérni, bár a király méltóságához képest gazdagon megajándékozva.

Ezeket nem akartam elhallgatni, még ha nem is tartoznak szorosan a tárgyhoz.” Az volt t.i. a Mátyás szokása, hogy udvariasan bánt a külföldi követekkel, de ki is próbálta őket, hogy alkalmasak-e tisztük ellátására. Biztos, hogy így cselekedett a törökökkel, sőt a lengyelekkel is.

14. § A leírás folytatása

De még ennél többet is mond Oláh e hely kedvességéről és célszerűségéről. így ecseteli annak állapotát: „Bent, az udvar oldalánál, e hegy tövében, kissé emelkedettebb helyen áll egy igen bájos kápolna, mozaikkövekkel kirakva, mint ahogy a többi épület is nagy részben. Benne egy értékes hangszer, amelyet közönségesen orgonának neveznek, ezüstsípokkal díszítve, azonkívül a szentségtartó és három oltár szobrokkal és képekkel a legtisztább alabástromból kimunkálva. Innen keletre a csodálatos művészettel elkészített királyi palota nyúlik kétfelé.

Az egyik úton a hosszú palotába jutunk, amely fölé a hegy magaslik, a másikon pedig az épületek alsó részeihez. Itt is egy kis udvar közepén egy alabástrom kút emelkedik ki, ezt egy márványoszlopok által tartott körsétány övezi, amely a nyári nap heve ellen nyújt védelmet. Azután az épületek észak felé vonulnak, s végül nyugatra fordulva térnek vissza. Ablakaik mind a széles mederben hömpölygő Dunára ugranak ki. A szemlélők számára ez igen bájos látványt nyújt, különösen, ha innen a Dunán túl, a német telepesek által lakott Maros városára tekintenek. E város fölött egy inkább hosszú, mint magas hegy emelkedik, és az egész szőlővel van beborítva. A királyi udvar fekvésének bájos volta mellett olyan értékes épületekkel van ellátva, hogy vitán felül különbnek tűnik bármely ország épületeinél. Bárhol is jártam e napig, sohasem láttam hasonló díszesen kiképzett épületeket. Csak egyedül Párizs városában, azon a helyen, ame104