G. Sin Edit: Szentendre 30 éve - Pest Megyei Múzeumi Füzetek 9. (Szentendre, 1975)
Szentendre iparának 30 éves fejlődése
hét a gépeken maximális teljesítményt elérni, részben mert egyre nagyobb nehézségekbe ütközik a harmadik műszak megszervezése: a többnyire női dolgozók a legelőnyösebb bérezési feltételek mellett sem vállalnak éjszakai munkát. (A harmadik műszak problémája egyébként a város valamennyi üzemére érvényes, amint erről az MSZMP Szentendre városi küldöttértekezletének 1975. február 8-án kelt jelentése is ír.) A gyár az utóbbi években komoly munkaerő-problémákkal küzd — nehezen tudja felvenni a versenyt Budapest szívóhatásával. Évről évre csökken a beiskolázott ipari tanulók száma is.210 Ennek ellenére az 1971-es kisebb időszakos visszaesés óta egyenletes emelkedést mutat a Papíripari Vállalat termelési értéke, vállalati nyeresége és bérszínvonala. A város másik rendkívül jelentős, minisztériumi felügyelet alá tartozó ipari nagyvállalata a Beton- és Vasbetonipari Művek szentendrei gyára. A gyár elődjét, az Andrea Cementgyárat Ascher Elemér alapította az 1920-as években. Kezdetben 25—30 embert foglalkoztattak, majd az 1940-es évek elején körülbelül 100-ra emelkedett a létszám. A felszabadulás időszakában nem üzemelt a gyár, csak 1946-ban indult meg újra a termelés 12—16 dolgozóval. 1949-ben döntő változás következett be a vállalat életében: „Az Andrea Cementgyárat a kormány állami felügyelet alá helyezte. A 18—20 munkást foglalkoztató üzemet megindította és ez idő szerint körülbelül 100 munkással működik” — írja az 1949-es polgármesteri jelentés. Az államosítást követő erőteljes fellendülés időszakában mozaiklapot, kútgyűrűket, szennyvízderítő berendezéseket és különböző betoncsöveket gyártottak. A dolgozók létszáma hamarosan elérte a 300—350 főt. Gyakran változott a vállalat felügyeleti szerve, ezzel párhuzamosan változott a termelési profilja is. 1952-ben élüzem lett a szentendrei gyár, hamarosan megkapta a SZOT vándorzászlóját is. Gyarapodtak a gyár szociális létesítményei, javultak a munkakörülmények. 1954-ben rátértek a nagyobb átmérőjű csövek gyártására. 1956 elején korszerűsítették a lapüzemet. A gyár ebben az évben vált az Építésügyi Minisztérium önálló vállalatává. Űj csőüzem épült, a váci telep pedig újfajta termékekkel bővítette az eddigi gyártmányok sorát.103 A gyár legfőbb megrendelői a Bányászati Tröszt, az építőipari vállalatok és a TÜZÉP-vállalatok voltak. 71
