G. Sin Edit: Szentendre 30 éve - Pest Megyei Múzeumi Füzetek 9. (Szentendre, 1975)

Lakáskérdés, közműhálózat, közlekedés, posta, közbiztonság

LAKÁSKÉRDÉS, KÖZMŰHÁLÓZAT, KÖZLEKEDÉS, POSTA, KÖZBIZTONSÁG

Szentendrén a legsúlyosabb, az elmúlt 30 éven makacsul áthúzódó probléma a lakáskérdés volt. Már szóltunk az 1949-es állapotról, amikor a város lakóinak 25%-a emberhez méltatlan körülmények közt élt. Ez a helyzet az ötvenes évek végéig csak romlott. „ . .. a város lakossága rohamosan szaporodott, elsősorban az ipari üzemek bővítése következtében ... A lakosság nagyméretű szaporodását nem követte párhuzamosan a lakásépítkezés . .. 1400 ember él a városban embertelen lakáskörülmények között” — olvashatjuk a Szentendre 1957. december 21-i számában.

A lakásigénylők nyilvántartását és a lakáskiutalások sorrendjének megállapítását a tanács a teljes nyilvánosság előtt végezte. Kevés volt a kiutalható lakás és egyre több lett az igénylők száma. Súlyosbította a helyzetet, hogy a meglévő lakásoknak kb. 30%-a elavult volt. A magánerőből történő építkezést sok minden akadályozta ezekben az években: kevés volt a beépíthető házhely, lassan haladt a közművesítés, akadozott az építőanyagellátás.

1960-ig a Pannónia-telepen, az Izbég-Szentendre közti szakaszon, a Szerb Kálvária mellett, a Római sánc utca és a Vasúti villasor közt, a Római sánc utca és a Kálvária közt, valamint a volt Püspöksoron folytak nagyobb összefüggő magánlakás-építkezések.

1964-ben a városi pártbizottság megállapítása szerint még mindig a lakáskérdés volt a legmegoldatlanabb probléma a városban. A tanácsnál 700 jogos lakásigénylőt tartottak nyilván.

Az 1960-as évek közepén társasház-építési akciók kezdődtek a tanács által közművesített területeken. Megkezdődött a Lenin úti, a Sas utcai, a Vasúti villasori lakások tervezése, majd építése. Kezdetét vette a sok társadalmi munkára alapozott ifjúsági la-53