G. Sin Edit: Szentendre 30 éve - Pest Megyei Múzeumi Füzetek 9. (Szentendre, 1975)
Városvezetés, városfejlesztés 1949 és 1975 között
meztette a szentendreieket, hogy erősíteni kell a gátakat. „A hibákat most látjuk közvetlen, most fel tudjuk mérni, értékelni, és most tudunk a leghatékonyabban segíteni rajta.” — írta a Szentendre 1965. június 30-i száma. A város azonban hamar megfeledkezett az árvízről, csak 1966 júniusában riadt fel újra. A Szentendre című lap így számolt be az 1966-os árvízről: „ ... soha nem látott árhullám a Dunán, a Bükkös-patak szüntelen áradása, a hegyekből aláömlő víztömeg egyes utcákat közvetlen és súlyos veszélybe sodort.” (június 16-i szám). ,,A víz szintje már a 30-as évek félelmetes árhullámának magasságát is meghaladja” (június 19-i szám). „.. .a város jelesre vizsgázott emberségből” — írja a lap a veszély enyhülésekor a lakosság erőfeszítéseit, helytállását méltatva (június 23-i szám). Egy év múlva, 1967 nyarán jelenik meg ismét cikk a Szentendrében az árvízkérdésről: „Sokat javult a helyzet: belvárosunkat már nem öntheti el víz” — közli a cikk címe. Szabályozták a Bükkös-patak torkolatát, megemelték a Duna töltését, de a belvízveszély ellen még nem tudtak védekezni. A Pap-sziget árvízvédelmének is csupáncsak a tervei készültek el. (A belvízvédelem csak 1974-ben vált biztonságossá.) A város lakosságának jelentős része háborgott az idegenforgalom előtérbe helyezése miatt: úgy gondolták, hogy emiatt elmaradnak a város lakóit szolgáló kevésbé látványos kommunális létesítmények. Holott éppen a központi pénzügyi keretből fejlesztett idegenforgalomnak volt köszönhető, hogy a helyi lap 1966. október 22-én már leszögezhette: „Tagadhatatlanul, fejlődünk, . .. Városunk rohamosan közeledik ahhoz a ponthoz, amikor már valóban városnak lesz nevezhető.” Egy hónap múlva ezt olvashatjuk a Szentendre hasábjain: „Állami támogatás szempontjából Szentendre a hét kiemelt város egyike volt. Éppen idegenforgalmi jelentősége következtében . . . Érdekünk tehát, hogy városunk még szebbé, még korszerűbbé váljon ... A meglévő, oly sokat szapult kemping igen nagy idegenforgalmi vonzerő . . . De mindenképpen az kell, hogy idegenforgalmi góccá fejlődésünkkel lépést tartson a város egészének fejlődése.”80 Az idegenforgalom előtérbe helyezése mintha kedvét szegte volna a korábban tapasztalt városfejlesztéssel kapcsolatos lelkesedésnek. „ . . . a városban nem mutatkozik az a megkívánt érdeklődés a várospolitikai kérdések iránt, ami okvetlenül szükséges lenne a helyi várospolitikai problémák megoldásához” ■— nyilatkoztak 1966 decemberében a Hazafias Népfront helyi vezetői.81 Az 1966-os év végső tanulságát így összegzi a Szentendre című lap: „Tudom, sokszor zsörtölődtünk, legtöbbször apró-csep-46
