G. Sin Edit: Szentendre 30 éve - Pest Megyei Múzeumi Füzetek 9. (Szentendre, 1975)

Városvezetés, városfejlesztés 1949 és 1975 között

részt vett: egyre gyakoribbá vált a társadalmi munka szervezése. A fejlesztés kérdésében kezdetben csaknem minden tanácstag egyedül a saját körzetéért harcolt, csak később alakult ki az a szemlélet, amely egységben látja az egész város érdekeit.

A Pest megyei Hírlap mellékleteként 1957 végén induló Szentendre című hetilapnak szinte minden számában olvashatunk a meggyorsult ütemű fejlődésről: „Dumtsa Jenő polgármestersége óta nem tettek annyit a város fejlesztése érdekében, mint amennyit a Városi Tanács az utóbbi két esztendőben tett” — idézi a lap 1959. május 16-i száma egy idős szentendrei lakos szavait.

A városfejlesztés fellendülése azonban újabb évszázados problémákat hozott felszínre. A Szentendre 1960. április 2-i száma így ír: „ ... A város szinte valamennyi intézményét meglátogattuk és mindenütt ütemesen tért vissza a panasz a helyszűkére: nem tudják ellátni feladatukat, mert nincs hely, képtelenek újabb rendeléseket elfogadni, mert nincs hely — pedig lenne megrendelés éppen elég —, nem tudnak egy égetően szükséges és sürgős profillal bővülni, mert nincs hely. A vezető nem tud megtárgyalni egy fontos kérdést üzletfeleivel, mert nincs hová leültetni a vendéget. És másik vonatkozásban: a fiatalok nem tudnak házasságot kötni, nem jöhet a gyerek, mert nincs hely. Nem vehető meg az új bútor, amire olyan régen és olyan szívósan takarékoskodnak, mert nincs hely ... Néha szinte tanácstalanul állunk ezek előtt a megoldatlannak tetsző problémák előtt.”

A városfejlesztés kapcsán felmerült egy másik súlyos kérdés: A középkort idéző ódon hangulatú városképet meg kellett óvni, viszont a városban élő lakók számára XX. századi modern életformát kellett biztosítani. Nagy felelősséget jelentett a város jövőjét döntő mértékben meghatározó idegenforgalom megalapozása is. Nehéz volt meghatározni a fejlesztés helyes arányait.

1960 végén és 1961 első hónapjaiban elkészült a város általános rendezési terve. A terv szerint a távlati cél az, hogy Szentendre üdülőközpont legyen és hogy mezőgazdasági terményeivel hozzájáruljon a főváros ellátásához. Az újabb ipartelepítést mérsékelni kell. A várost nyolc beépítési övezetre osztották, különös tekintettel voltak a belső városias mag minden részletre kiterjedő tervezésére. Meggyorsult a Papsziget fejlesztése, befejezték a Duna-part végleges rendezését. Szabadtéri mozit, játszótereket, üzleteket, gázlerakatot létesítettek a városban. Űj ravatalozó épült. Föllendült a Pannónia-telep fejlesztése is. Mindezek ellenére gyakran elégedetlenek, türelmetlenek voltak a lakók.

44