G. Sin Edit: Szentendre 30 éve - Pest Megyei Múzeumi Füzetek 9. (Szentendre, 1975)
Szentendre felszabadulása
gármesternek is. Ujjongtunk valamennyien: ennél szebb karácsonyi ajándékot egyikünk sem remélt. Sajnos, az öröm még korai volt. A mostani Rákóczi Ferenc utcai iskola környékén, ahol a parancsnokságuk volt, mintha mi sem történt volna, nyugodtan randalíroztak a németek.”20 A városi közigazgatás tehát vezető nélkül maradt. Dr. Dezsőfi Ferenc főjegyző, az itt maradt hivatalnoki kar rangidőse éppen a legnehezebb, legzűrzavarosabb időszakban a polgármesteri hivatal élére állt. Még ezen a napon áttelefonáltak a szovjet csapatok parancsnokságáról. Kérdezték, hogy várható-e fegyveres ellenállás a városban. Dr. Dezsőfi saját felelősségére, a város lakosságát mentve közölte, hogy nem lesz akadálya a szovjet katonák bevonulásának, fegyveres akciótól nem kell tartaniok. Pedig tudta, hogy a Kálváriánál és a mostani szeszfőzdénél még vannak magyar katonák. Tisztjeik ugyan elmenekültek, a legénységet lelkiismeretlenül cserben hagyva, de egy fiatal őrmestert megbíztak, hogy vezesse le az ütközetet a szovjet csapatok ellen. Az idő sürgetett, dönteni kellett. A polgármester és közvetlen környezete vállalta, hogy leszereli a Szentendrén állomásozó magyar katonákat. A katonák, akiknek létszámát 30 év távlatából még hozzávetőlegesen sem tudjuk megállapítani, örömmel fogadták Dezsőfiék határozatát. „Leszereltek, fegyvereiket, ruháikat a volt szegényház kútjába dobálták, majd dr. Dezsőfiék civil ruhákat hoztak és a magyar katonákat ebbe öltöztették be. így kerültek aztán haza családjukhoz.”21 Ha országos méretekben nem is, de a város szempontjából jelentős antifasiszta akció volt ez, két nappal Szentendre felszabadulása előtt — éppen Bajcsy-Zsilinszky Endre kivégzésének napján. Ezekben a nehéz napokban nemcsak a polgármester és környezete cselekedett, hanem az illegalitásba kényszerített baloldal is. Trieber János 1945. szeptember 10-én kelt nyilatkozata szerint a volt 19-es direktóriumi elnök, Kiss Mátyás is intézkedett: „1944. december 22. napján, mikor a németek és nyilasok az Izbégben lévő Kaszagyárat fel akarták robbantani, Fehér Miklós üzemvezető engem kért fel, hogy azonnal menjek Kiss Mátyáshoz, és az ő határozatát kérjem ki. Kiss Mátyás a leghatározottabban tiltakozott ez ellen és általam utasította Fehér Miklós üzemvezetőt, hogy a németek és nyilasok ezen tervét minden körülmények közt akadályozza meg. Ez sikerült is, és így az izbégi Kaszagyár épülete sértetlenül került kezünkbe.”22 Kiss Mátyás szervező tevékenységét igazolja Valentin Antal 1945. szeptember 12-én kelt nyilatkozata is: „Lakása a nyilasok uralomrajutása 18
