G. Sin Edit: Szentendre 30 éve - Pest Megyei Múzeumi Füzetek 9. (Szentendre, 1975)
A kulturális élet 30 éves fejlődése
helyiség azonban kicsi, szükség lenne egy nagyszabású reprezentatív állandó kiállításra is, amely fejlődésében, folyamatában mutatná be a két művésztelepen lakó, illetve a telepen kívül élő művészek alkotásait. A tervek szerint a közeljövőben sor kerül az ilyen jellegű Szentendrei Szalon megnyitására. A szentendrei művészek sikerrel szerepelnek az országos, sőt nemzetközi kiállításokon, a Tv-galériában, valamint az ország különböző részein felállított köztéri szobraikkal. A szakirodalom és a tudományos képzőművészeti ülések egyaránt az elismerés hangján szólnak helyi művészeink legjobbjairól. Három szentendrei művész, Czóbel Béla, Barcsay Jenő és az 1975-ben elhunyt Kmetti János a legmagasabb állami elismerésben, Kossuth-díjban részesült. Czóbel Bélát 90. születésnapja alkalmából a Magyar Népköztársaság Zászlórendjével tüntették ki. Több művész elnyerte a Magyar Népköztársaság Kiváló Művésze, illetve a Magyar Népköztársaság Érdemes Művésze címet. Többen részesültek a Magyar Népköztársaság Munka Érdemrendjének arany fokozatában. Számos Munkácsy-díjas festőművész él és alkot Szentendrén. A szentendrei képzőművészeti élet — sőt talán az egész szentendrei élet — harmincéves törekvéseinek méltó szintézise Barcsay Jenő 1975. április 3-án felavatott monumentális mozaikja, amelyen „ . . . a teremtő rendnek, az emberi lét biztonságának örökérvényű szimbólumaként összefonódó, egymáshoz szorosan hozzátartozó figurák hirdetik a művész hitvallását: az emberi társulás szükségességét.”204 176
