G. Sin Edit: Szentendre 30 éve - Pest Megyei Múzeumi Füzetek 9. (Szentendre, 1975)

A szentendrei idegenforgalom 30 éves útja

A SZENTENDREI IDEGENFORGALOM 30 ÉVES ÚTJA

A Szentendre lábánál húzódó Duna a Pap-szigettel és a várost félkörben átölelő erdő borította hegyek szinte kínálják a lehetőséget, hogy Szentendre idegenforgalmi központtá váljék. A belváros romantikus hangulatot árasztó zegzugos utcácskái, barokk műemlékei, a fővároshoz való közelsége szintén erre pre<desztinálják Szentendrét.

„ ... a múltban csak szenvedélyes turisták, vadevezősök egyéni és csoportos kezdeményezéssel jutottak el ide. A baloldali beállítottságú Természetbarátok Egyesületének tagjai politikai munkát végezve fedezték fel városunk, Horány, Vöröskő csodás tájait.”153 Sem ők, sem a Szentendrén telekkel rendelkező befolyásos fővárosi politikusok és pénzemberek nem tekintették céljuknak a város országosan is kiemelt idegenforgalmi központtá szervezését. Ez a lehetőség először az 1947-es polgármesteri jelentésben merült fel. Az 1950-es évek első felében a nehézipar megteremtése és a mezőgazdaság kollektivizálása állt az országos fejlesztési tervek középpontjában, az idegenforgalom erőteljes fejlesztésére nem volt, nem is lehetett elegendő pénzösszeg.

1957-ben, 1958-ban történtek először jelentős lépések az addig spontán idegenforgalom szervezetté tétele érdekében.

1957-ben nyílt meg a Pest megyei Idegenforgalmi Hivatal, melynek 1958-ban létesült a szentendrei kirendeltsége. Az 1960-ig eltelt évek a próbálkozások, tervezgetések évei voltak. Ekkor nyílt meg a szigeten a dunai strand, ekkor lendült fel a Lajos-forrási turistaház forgalma, ekkor kezdték szervezni a fizetővendég-szolgálatot.

1960-ban bővült az Idegenforgalmi Hivatal tevékenységi köre. Idegenvezető-tanfolyamot szervezett — elsőként Pest megyében. Megindult a tudatos idegenforgalmi szervezőtevékenység. Leporellókkal, bőröndcímkékkel, színes diaképekkel és

125