G. Sin Edit: Szentendre 30 éve - Pest Megyei Múzeumi Füzetek 9. (Szentendre, 1975)

Szentendre felszabadulása

SZENTENDRE FELSZABADULÁSA

Az 1944. december 26-i történelmi sorsforduló bonyolult, változatos képet talált Szentendre városában. Ez a kép a városka változatos történelmi múltjának a következménye.

A szerbek 1690-es beáramlása után következő erőteljes ipari, kereskedelmi fejlődés idején, a XVIII. századi virágkorban felépített sok barokk épület, a jellegzetes középkori város- és utcaszerkezet határozta meg Szentendre külső képét. Az egykori gazdagságról azonban már csak ez a külső kép vallott. A XIX. század egészét a gazdasági hanyatlás jellemezte: Szentendre elvesztette egykori jelentőségét. „Megállapodott a fejlődés egy bizonyos fokán, amelyről azután csak lassan sikerült elmozdulnia.”1

A XIX—XX. század fordulóján újabb fellendülés kezdődött. Az 1888-ban felépült Budapest—Szentendre vasútvonal bekapcsolta a várost az országos gazdasági vérkeringésbe. Fejlődésnek indult az ipar, a budapesti piac könnyebb megközelítésével fellendültek a kertgazdaságok és gyümölcsösök, megnőtt a turistaforgalom. A XX. század 20-as, 30-as éveiben sok budapesti (főleg nyugdíjasok) Szentendrére költözött.

„A század első felében a népesség megkétszereződött. Ez a tény önmaga beszél. Azt bizonyítja, hogy a fejlődésben megállapodott város felismerte az új helyzet kínálta lehetőségeket és azokat többé-kevésbé ki is tudta aknázni.”2

Ez a fejlődés azonban — mint a XX. század első felének egész magyar gazdasági-társadalmi fejlődése — ellentmondásokkal terhes volt.

A jelzett időszakról a korabeli népszámlálási adatok alapján reális képet nyerhetünk. E szerint a XX. század első felében így alakult Szentendre lakosságának a száma:

11