G. Sin Edit: Szentendre 30 éve - Pest Megyei Múzeumi Füzetek 9. (Szentendre, 1975)
A kereskedelem és a vendéglátóipar fejlődése
A KERESKEDELEM ÉS A VENDÉGLÁTÓIPAR FEJLŐDÉSE „Eredetileg tízvalahány ezer vásárló kedvére rendezték be a szentendrei üzleteket. És benyitott százezernyi vevő. Tudomásul kellett venni, a speciális helyzetből adódik, hogy a kereskedelmi és szolgáltató hálózatnak feladata elsősorban a városunk lakosságának ellátása, ám ezekre az egységekre hárul a szentendreieken felül a kirándulók, az üdülők, sőt a környező községek lakóinak kiszolgálása is.” — olvashatjuk az MSZMP Szentendre városi küldöttértekezletének 1975. február 8-án kelt jelentésében. A jelentés megállapítása lényegében végig érvényes az elmúlt három évtizedre, de különösen érvényes az 1960-as évektől kezdődően. A kereskedelmi és vendéglátói hálózat — mint az üdülőkörzetekben általában — Szentendrén is lényegesen nehezebb feladatokat végez, mint az ország legtöbb városának ilyen jellegű intézményei. Hiszen adott alapterületen, adott számú személyzettel kell ellátni az előre felmérhetetlen számú vásárlót. Még nehezebb a romlandó élelmiszerek megrendelése, mert a város látogatottsága az időjárástól kezdve nagyon sok tényező függvénye. Ezért érthető, ha néha sokat kellett várni az üzletekben, ha türelmetlenek voltak az eladók. Az is érthető, hogy a város városias jellegének a fejlődésével, egyre csökkennek a kereskedelem és a vendéglátás ellen felmerülő panaszok. A felszabadulás utáni években lényegében a magánkereskedelem látta el a város lakosságát. A legnagyobb nehézséget az országosan is jellemző, időnként szinte katasztrofális áruhiány okozta. Az 1949-es polgármesteri jelentés említi először, hogy a város kereskedelmét a szövetkezeti rendszer kialakulása jellemzi. Az élelmiszer-kereskedelemmel kapcsolatban 1950-től kezdve vannak megbízható adataink. 1950-ben 12, 1955-ben 13, 8 — Szentendre 30 éve 113
