Molnár Lajos - M. Hajdú Margit: Nagytarcsa története és néprajza - Pest Megyei Múzeumi Füzetek 7. (Szentendre, 1974)

Molnár Lajos: Nagytarcsa története - Nagytarcsa felszabadulás utáni története - Nagytarcsa felszabulás utáni története

30. kép

Közlekedés—Posta

A helyi tanácsvezetők és a járási tanácstagok szívós, kitartó tárgyalásai után 1956 tavaszán megindult az autóbuszjárat Cinkota és Nagytarcsa között. A tanács az autóbuszmegállók, váróhelyek megépítését községfejlesztési alapból biztosította. A lakosság társadalmi munkában földmunkát végzett az autóbuszfordulók kiépítése céljából. A közlekedési lehetőségek javulása azt eredményezte, hogy nőtt az utasok száma, akiknek egy része a környező települések gyáraiban dolgozik.

1956-ig nem volt postahivatal a faluban. A levél- és pénzküldeményeket a felszabaduláskor idős Füzesi János, később Balog Istvánná Frecska Magdolna, postai kézbesítő hordta szét a lakosságnak a kistarcsai postáról. Csomagot feladni vagy kiváltani csak Kistarcsán lehetett. Telefon a tanácsházán volt. Az első postahivatal a Zrínyi utcai volt Madarász-házban működött. A postai forgalom állandóan nőtt és szükségessé vált egy új postahivatal megépítése. Erre a célra a tanács a volt kovácsműhely helyén telket biztosított, és 1969-ben állami költségvetésből felépült a postahivatal és a szolgálati lakás. (31. kép) A vezető Gintli Ferencné postaellenőr. Beosztottjai: Sajben Jánosné kezelő és Perseg Lajosné kézbesítő. A telefonközpont 8 helyi állomást kapcsol. A lakosság pénzbetétjeit az OTP fiókja kezeli.

65