Molnár Lajos - M. Hajdú Margit: Nagytarcsa története és néprajza - Pest Megyei Múzeumi Füzetek 7. (Szentendre, 1974)
Molnár Lajos: Nagytarcsa története - A község felszabadulás előtti története
felszerelt gazdaságokban a föld megművelése nagy gondot jelentett. 1925-ös adatok szerint volt egy 100 kh-as középbirtokos, a birtokok zömét a 10—20 kh-os kisbirtokosok tették ki, s a törpebirtokosok 3—4 kh-dal rendelkeztek. Művelési ágak szerint a megoszlás a következő volt: 1515 kh szántó, 210 kh rét, 33 kh szőlő, 154 kh legelő, 4 kh erdő, 138 kh terméketlen föld és 49 kh kert. Ez a terület biztosította 176 lónak, 268 szarvasmarhának, 282 sertésnek és 22 kecskének a takarmányt. Az 1900 körül alakult közbirtokosság földterülete 136 kh volt. Törzsállatállománya pedig 2 bika, 2 sertéskan és 1 kos. A lakosság hasznára szolgáló ingatlan a kis kavicsbánya volt.104 1925-ben még nem volt bevezetve a községbe a villany; nem volt óvoda, pedig már 22 évvel azelőtt kérték felállítását; nem volt köves út Kistarcsára, Rákoscsabára; nem voltak járdák; nem voltak egészséges ivóvízű kutak.105 106 Az 1920-as évek végére a Pestre járó építőipari munkások, segédmunkások, kocsisok száma állandóan nőtt. A pesti munkaadó a következő szavakkal buzdította odaadó, önmagukat nem kímélő munkára nagytarcsai alkalmazottait: „Sem ló, sem ember nem számít. Ha megdöglik a ló, lesz helyette másik. Ha kidől az ember, öt is akad helyébe!” A parasztcsaládokra nagy súllyal nehezedett a gazdasági válság. Hogy létezni tudjanak, kénytelenek voltak hiteleket felvenni. Az egyik 6 kh-as gazda, azért, hogy testvérének a fél házrészt ki tudja fizetni, és a régi családi házat rendbe tudja tetetni, 2000 pengő kölcsönt vett fel a helyi Hitelszövetkezetből. 76 P kamatot kellett fizetni rá. A kamat előteremtése nagy nehézségébe került. A budapesti piacra egy kocsi zöldséget vitt. De olyan kocsival, hogy a lovak térden járva tudták csak kivinni az udvarról a kocsiútra! Mégis a piacon ezért az áruért csak 10 pengőt kapott. Előfordult gyakran, hogy a Haller-piacon aludt az áruval együtt, mivel egy nap alatt nem tudta eladni a zöldbabot. De olyan is volt, hogy az eladatlan paradicsomot hazafelé jövet az országúton az árokba borították.100 Abban az időben nagy volt a munkanélküliség. Karácsony és újév tájékán a faluban élő munkanélküliek ajándékokkal keresték fel az építőipari vállalatok főmérnökeit, főpallérait, így akartak maguknak protekciót szerezni, hogy a kapuk előtt álló munkanélküliek közül őket érje a szerencse, őket vegyék fel dolgozni. Sok disznóöléses kóstoló, sok demizson bor, hízott kacsa, tojás, tyúk vándorolt ez úton a munkavezetőkhöz. Azok pedig, akik már dolgoztak, azért vitték 104 Közigazgatási Tájékoztatólap, Nagytarcsa, 1925. 105 Uo. 106 Sipiczki János közlése alapján, 1963. 35
