Molnár Lajos - M. Hajdú Margit: Nagytarcsa története és néprajza - Pest Megyei Múzeumi Füzetek 7. (Szentendre, 1974)
Molnár Lajos: Nagytarcsa története - A község felszabadulás előtti története
területű települést 2700 Ft-ért vette meg.40 Ez a birtokszerzés azért is fontos volt számára, mert felismerte Pest növekvő gazdasági jelentőségét. Birtoka terményfeleslegét ott kívánta eladni, és a Duna révén megnyíló értékesítési lehetőséget kihasználva akarta behozni mindazt, amit a földszerzésbe fektetett. A csiktarcsai földművesek az 1730-as években rendszeresen jártak a pesti heti piacra és az országos vásárra. A kínálat fő tételét az ökör, a tehén, a gabona és a szalma alkotta, de már a kertek művelése is kilépett a paraszti háztartás szűk köréből, s a városi lakosság ellátására szegődött.41 Az előző földesurnak nem volt kastélya községünkben. Grassalkovich sem tartózkodott itt, hanem Gödöllőről irányította uradalmának falvait. 1744-ben 33 adózó család volt.42 1760-ban a társadalmi tagozódás, az állatállomány és a termés így oszlott meg: taksafizető 2, jobbágy 40, zsellér 2, rideg (parasztlegény, aki sem jobbágy- vagy zsellérhelyet, sem földesúrnál vagy valamely módos gazdánál szolgálatot nem vállal) 2; 162 marha, 83 ló, 110 juh és 23 sertés volt; termett 864 pozsonyi mérő (egy pozsonyi mérő = 62,5 liter) kenyérgabona, 342 pozsonyi mérő tavaszi gabona és 57 akó (egy akó = 54,3 liter) bor. Egy háztartásra 6,4 számosállat, 29,4 p. mérő gabona és 1,4 akó bor jutott.43 Az állattartás érdekében az 1760-as években „Csiktarcsa magához ragadta Szentmihály puszta felét, de csak egy évre, mert a csömöriek ezt nem szenvedhették s inkább 200, utóbb 400 forintot fizettek érte.”44 Ebben az időben a földművelés terjeszkedésének útjelzője a ,,kötelföldek” rendszere. Falunkban 8 öles kötelet említettek. Ez azt jelentette, hogy egy-egy dűlőben 8 öl szélességű földcsíkot mértek ki. A földesúr eszerint osztályozta a gazdákat és így törekedett arra, hogy adózás szempontjából növelje a jobbágyterheket.45 Grassalkovich földesúr nemcsak gazdaságilag tartotta kezében a jobbágyokat, de magánéletükbe is beleszólt. Példa erre egy 1761-ben írt magyar nyelvű levél,46 amelyben Tóth Péter csiktarcsai jobbágy 40 Weltmann Imre, A gödöllői Grassalkovich-uradalom gazdálkodása, Bp. 1933., 10. és 30. o. 41 Wellmann Imre, Pest megye viszálya Pest városával a piacra vitt termelvények körül az 1730-as években (KD. 66) Táblázat 7. sorszám. 42 Pest megye múltjából 135. o. 70. sorszám. 43 Wellmann Imre, A parasztnép sorsa Pest megyében kétszáz évvel ezelőtt tulajdon vallomásainak tükrében 52. o. (156. o.) 44 Wellmann Imre, A gödöllői Grassalkovich-uradalom gazdálkodása. Bp. 1933., 54. o. 45 Wellmann Imre, A parasztnép sorsa ... i. m. 69. o. 46 A nagytarcsai Evangélikus Egyházközség levéltárában. 20
