Molnár Lajos - M. Hajdú Margit: Nagytarcsa története és néprajza - Pest Megyei Múzeumi Füzetek 7. (Szentendre, 1974)
M. Hajdú Margit: Nagytarcsa néprajza - Boszorkánytörténetek
Az egyik asszonyról mindenki tudta, hogy boszorkány. Az történt egyszer, hogy kigyulladt a háza. Szaladt az egész falu oltani, mint más házához. A tüzet sikerült is eloltani. Amikor eloltották, kirepült egy varjú az elégett gerendák közül. Kistarcsa felé repült, aztán a két falu között leszállt. Még azon a napon megtalálták a boszorkány holttestét a falu szélén. Másnap eltemették. Hát amikor temették, elkezdett nagyon esni az eső. De nem esett ám mindenhova, csak a boszorkány sírjába. Azok, akik ott voltak a temetésen, nem is áztak meg. * A tsz földjén szép paradicsom termett. Egyszercsak észreveszik a tagok, hogy lopja valaki, mert minden nap kevesebb, pedig senki sem szedte. Elhatározták hát, hogy egy öreg, tapasztalt bácsit állítanak oda őrnek. El is vállalta az öreg ember az őrséget. Fokosát a kezébe vette, elindult este a paradicsomföldre. Figyelte, hogy mi történik. Hát ahogyan eljön az éjfél, látja ám, hogy fehér gatyába és katonacsizmába öltözött szellemek jönnek. Olyan volt a gatyájuk, amiben a nagytarcsaiak jártak 50 évvel ezelőtt. Rögtön látta az öreg, hogy azok szellemek. Hát elkiáltotta magát: „Minden jótét lélek az urat dicséri!” A szellemek oda se figyeltek, csak szedték a paradicsomot. 189 85. kép
