Molnár Lajos - M. Hajdú Margit: Nagytarcsa története és néprajza - Pest Megyei Múzeumi Füzetek 7. (Szentendre, 1974)
M. Hajdú Margit: Nagytarcsa néprajza - Boszorkánytörténetek
A legény meg is tette. Elment a temetőbe, hamar visszatért, mert a kocsma ott volt a temetővel szemben. Hozott is egy fejfát. A legények erre mondták neki: „No most vidd is vissza, nehogy eljöjjön érte a halott.” A legény nevetve ment vissza a temetőbe, visszavitte a keresztet. Amikor ledugta a helyére, a hímzett hosszú kötényét is beleszúrta a lyukba a kereszttel együtt. Ö ezt nem vette észre. Ahogyan fel akart állni, nem tudott, mert a köténye húzta vissza. Azt hitte, hogy a halott húzza be a sírba, megijedt és ott nyomban meg is halt. * Az egyik legényék mellett meghalt a szomszéd néni. A legény meg éppen beteg lett. Egyik éjjel azt érezte, hogy ráül valaki. Megismerte, hogy a meghalt szomszédasszony volt. Azt mondta neki a néni: „Gyere velem a sírba!” A legény nem ment, mert félt. A néni még kétszer mondta. Amikor utoljára szólt, a legény felkelt és vele ment. Nemsokára visszajött, és azt mondta az anyjának: „Visszajöttem, mert itthon jobb.” * Hatvan évvel ezelőtt az egyik lánynak az esküvője előtt meghalt a vőlegénye. Mielőtt meghalt volna, azt mondta a lánynak, hogyha igazán szereti, még a halála után is elmegy vele. A lány azt mondta, hogy elmegy. Amikor aztán meghalt a vőlegény és eltemették, sírt nagyon a menyasszony. A temetés után éjszaka felébred a lány, hogy jön fehér lovon érte a vőlegénye. Bekopog az ablakon: „Holt szól elevenhez, Mári, jöjj ki!” A lány nem nagyon akart menni, mert nagyon félt. De a legény •csak mondta, hogy menjen. Amikor már harmadszor mondta, a lány nem tudott ellenállni, mennie kellett. Ki is ment, felült a fehér lóra a vőlegénye mellé, aztán el is mentek. Senki se látta, hogy merre, csak a lány aztán meghalt. * Egyszer valaki azt mondta az egyik legénynek, hogy ha akarja tudni , hogy kik a boszorkányok a faluban, akkor Luca napján kezdjen csinálni egy széket úgy, hogy karácsonyra legyen kész. De mindennap csináljon rajta valamit. Ha készen lesz, menjen el vele a templomba, üljön le a szószéknek háttal úgy, hogy a kórus felé néz186
