Molnár Lajos - M. Hajdú Margit: Nagytarcsa története és néprajza - Pest Megyei Múzeumi Füzetek 7. (Szentendre, 1974)
M. Hajdú Margit: Nagytarcsa néprajza - Boszorkánytörténetek
hiszen a két falu közöt úgyis elfogná valaki, mért ne legyen az övé. Fel is vette, a hóna alá tette és ballagott vele hazafelé. Jó nehéz volt a liba, de azért csak hozta. Hanem amikor a nagytarcsai faluvéghez ért, a liba csak mozgolódott a bácsi hóna alatt. Az ember szorította, hogy le ne essen, de a liba megszólalt: „Le akarok szállni, tegyél le!” Az ember nagyon megijedt és letette a libát. Hát abban a pillanatban a liba halállá változott és ezt mondta: „Köszönöm, hogy elhoztál!” Hát akkor nap meghalt egy ember Nagytarcsán. £ A fonóban, ahol 24-en fontak, minden lánynak volt szeretője. Mikor az orsót leejtette valamelyik lány, a szeretője felkapta, a lány az ajtósarokba ment vele, megcsókolta érte a legényt és a legény visszaadta. Hát az egyik este az egyik lány leejtette az orsót, a legény felvette, de nem csókolta meg a lányt. Hazafelé a legény eltűnt, nem ment a többiekkel. A lány a másik este nem engedte, hogy a legény melléje menjen a fonóban, de a legény csak hozzá ment. Amikor mentek haza, a legény elkérte a lánytól az orsót, amit akkor este telefont. Mentek a lánnyal hazafelé. A temető mellett mentek el, ahol egy üres sír volt. A legény bele akarta húzni a lányt a sírgödörbe. De a lány megijedt és elszaladt. Beszaladt egy házba. Hát abban a házban volt éppen egy öregember halott, akinek a sírt készítették. Kérte a háziakat, hogy aludhasson ott, mert nem mer hazamenni. Azok megengedték neki, hogy ott aludhasson abban a szobában, ahol az öregember fekszik. Lefeküdt a lány az öregember mellé. Egyszer csak dörömbölni kezdtek az ajtón: „Holt holtnak nyiss ajtót!” Az öregember leszállt a ravatalról, a lányt kergette, hogy kiadja annak, aki kint zörög. Szerencsére kint megszólalt a kakas, az öreg visszafeküdt a ravatalra, az aki kint zörgetett, eltűnt a temetőben. így menekült meg a lány. * 177
