Molnár Lajos - M. Hajdú Margit: Nagytarcsa története és néprajza - Pest Megyei Múzeumi Füzetek 7. (Szentendre, 1974)
M. Hajdú Margit: Nagytarcsa néprajza - Népszokások
„nem akarom” felkiáltással szavazott. Ha többség szavazatát megkapta, legénybírónak tekintették. Így választották meg legutolsó legénybírónak Bartos György bácsit, akinek a legénybíró üvege a Falumúzeumban van. A 15 évesek ekkor egy liter bort fizettek, és azután ők is a legények közé tartoztak. A fonóba járó legények közül keresztapát választottak, aki védte őket a verekedéseknél. A farsangbúcsúztató utolsó napján két lány — állítólag a legszebbek — beöltöztek menyecskének és zeneszó mellett járták végig a falut. Ilyenkor még kurjongattak is, mint lakodalom alkalmával. Fonónótát is énekeltek, ez így szólt: „Tarcsa falu le le, le, Fonóházba befele. Ott árulják a csókot, Ott fonják meg a kócot. Nincs édesebb, mint a méz, Ki kit szeret, arra néz. Lám én szőkét szeretek, Ha ránézek, nevetek.” Ezzel a zenés felvonulással és a farsangbúcsúztató bállal nemcsak a farsangot, de az az évi fonóházi mulatságokat is elbúcsúztatták. Luca-nap December 13-án, a gyermekek maskarába, cigánynak öltözve, magukat bekormozva „luckázni” jártak. Bekopogtak a házakhoz és ezt mondták: „Hoztam acélt, hogy a tányérja ne törjön össze!” Egy-két krajcárt kapott a köszöntésért. Ha asszony vagy lány ment a házhoz, a házbeliek, akik egész nap tollat fosztottak, megijedtek, hogy szerencsétlenség éri őket. Luca előtti este fokhagymával keresztet kell rajzolni az ajtóra, hogy a Luca be ne menjen. A ház lakói fosszanak tollat Lucakor, ha azt akarják, hogy szerencséjük legyen. Varrni nem szabad Lucakor, mert bevarrják a tyúkok fenekét és egész évben nem fognak tojni. Abroncsból etették a tyúkokat, hogy egész évben együtt maradjanak. Fokhagymával bekente és morzsányit leharapott a fal sarkából a gazdaasszony (mert úgy ért valamit), hogy szerencséje legyen! Az ajtóra Lucakor is keresztet rajzoltak fokhagymával. 164
